Zempléni Imre: Köd előttem, köd utánam

Holnapokat sose látom.
Tegnapok már idegenek.
Köd előttem, köd utánam
merre megyek?

Amit adtak Életútra:
volt egynéhány ócska kincsem,
elvesztettem, eldobáltam,
semmim sincsen.

Álomboglárt elhagyhattam,
gyöngy szerelmek porbahulltak,
fényes, csengő nevetések
elgurúltak.

És akiket úgy szerettem:
azok holtak, furcsa holtak:
meghaltak már annak lenni,
akik voltak.

Emberekkel találkozom
merre menjek: tőlük kérdem.
Ők felelnek, de szavukat
már nem értem.

S néha hallom testvér hangját.
Halihóval fölkiáltok:
Kincstelenek, szótalanok,
görnyedezők, úttalanok,
merre jártok?

Mennénk együtt Valahová!