Zselicki József: Zápor

mikor
az isten idenézett
éjjel volt
éjtől éjebb
fájt nagyon

barom bődült
árnyam
szürkétől szürkébb
a sötéttől sötétebb
vaksötét
mégvakabb
rögvak
dübörgő
szívríjjó
cikkant a villám
nem tudtam
reszketni én
nyelvem
akit imádok
emelem szóra
a jóság előtt

dörömpöl
a zápor

Forrás: Zselicki József: Az ismeretlen katona… Régi és új válogatott versek