Mondd el ma: Halloween, nálunk Kárpátalján is?

Október vége felé egyre több kirakatban, házak udvarán találkozhatunk különböző, többnyire narancssárga, fekete, fehér, lila árnyalatú hol félelmetes, hol halált idéző tárgyakkal, melyek arról tanúskodnak, hogy nálunk is kezdi felütni fejét a Halloween. Vagy már be is robbant? Ha robbant, akkor ezzel használt vagy ártott? Hallgassuk meg, olvassuk el egy angol szakos bölcsész, egy bolti eladó, egy Skóciában élő magyar, és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzata elnökének véleményét: szeretjük mi ezt?

Czigler R. Alexandra, angol nyelvtanár:

Van egy családtagom, aki már több évtizede Magyarországon él, és ő nagyon követi a Halloweent. Ahányszor bemegyünk hozzájuk ilyenkor ősszel, mindig ki van díszítve az asztal csupa furcsa halloween-es tárggyal: tökökkel, dekorációkkal. Nekem, kis kárpátaljainak először fura volt ez az egész. Néztem, hogy vajon mire való ez.

Ma már tudom: ír hagyományról van szó, az ír telepesek vitték be Amerikába. Azt vallották, hogy a halottak október 31-i éjjel felélednek, ezért kell beöltözni mindenféle boszorkány- és ijesztő jelmezekbe, hogy összezavarják őket. Értettem, hogy Amerikában van ennek kultusza, de hogy Magyarországon miért fontos, azt nem értettem. Itt, Kárpátalján nem ismerek olyan embert, aki ilyenkor komolyabban kidíszítené a házat. Mondjuk, egy-két tököt kitesznek. Illetve a Magnumban szerveznek Halloween-i partyt, de nincs mögötte tartalom. Inkább a divatot látom benne, háttér nélkül.

A mieink inkább Mindenszentek napja alkalmából az elhunytjaikról emlékeznek meg. Ez a fontos. Én is inkább a mögötte lévő tartalmat keresem az ünnepnek. Nincs szükségem plusz egy okra, hogy elmenjek bulizni.

Még megemlíteném a szó etimológiáját: az óangolban a hallow szó szentet jelent, az een pedig az éjjelt. Ebből eredhet esetleg a Mindenszentek vagy szentek éjszakája, de a Hallowen, mint látjuk, jelenleg más tartalommal van megtöltve.

Savrnoh Dianna, bolti eladó:

Hát nem tudom, hogy lesz idén, a karantén miatt valószínűleg elmaradnak a bulik. Általában a gyerekek örülnek a Halloween-nek, mert otthon tököt vágnak ki. Mi is vágtunk és lámpást készítettünk belőle. Feldíszítettük a szobát, az erkélyt, a tököt elhelyeztük a lépcsőházban. Ezen kívül díszítünk pókhálóval, halálfejekkel, őszi levelekkel, vámpírfogsorral, boszorkányorrokkal, csontvázakkal. A Magnumban lesz álarcosbál. A karantén ellenére is megszervezik, szerintem.

Nem csak a fiatalok vásárolják a kis dísztárgyakat, szeretik az idősebbek, a középkorosztály, a gyerekek is. Nincs korhoz kötve. Aki szereti az ilyesmit, azt feldobja. Jó közös program a gyerekekkel. A kicsiknek nem félelmetes, nagyon élvezik. Tavaly is, mire hazamentem a munkából, már a tök ki volt vágva, alig várták, hogy vigyem haza a belevaló égőt.

Tavaly rengeteg kis csecse-becsét vásároltak nálunk. Több étterem fotózónát is készített, és ahhoz vettek sok mindent.

Anika Todd, Skóciában élő magyar:

A férjem elmondása szerint, aki Skóciában nőtt fel, a Halloween mindig a gyerekekről szólt. A gyerekek rémisztő jelmezbe öltöztek be: vámpírnak vagy bármilyen szörnynek, és így kopogtattak az emberek ajtaján, hogy csokit szerezzenek. Csak abban az esetben kopoghattak, ha a ház lakói tököt helyeztek el az ajtó alá. Ahol hiányzott a töklámpás, oda nem mentek be, mert nem szívesen látták őket. A kopogásnál ezt kellett mondani: Csokit vagy csalunk! Ha nem kaptak csokit, akkor tojást, WC-papírt dobtak a házra. A szülők nem mentek a gyerekekkel, de manapság nagyon félnek a pedofiloktól, ezért inkább nem engedik el őket. Előfordult, hogy rosszakarók borotvát is tettek az édességbe, és megvágták magukat a gyerekek. Ezért legfeljebb a kisebb falvakban maradt meg ez a csokikérő szokás. Most már inkább a nagyobb tinédzserekről szól (18-25 év), akik házibulit szerveznek. Ez az év legnagyobb partija. Mindenki beöltözik, feldíszítik a házat. Habár ez inkább tíz évvel ezelőtt volt még így. Ami a mai napig megmaradt, az a ház feldíszítése. Ilyenkor a család összegyűl és tököt faragnak. Vagy esetleg több család szervez közös vetélkedőt, tökfaragó versenyt.

Kádas Krisztián, HÖK-elnök, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola:

Úgy látom, hogy a diákok körében a téma eléggé megosztó. A diákok egy része azt mondja, hogy ez az ünnep nem illik bele a mi vallásunkba. Ők mindig meg is osztják a közösségi oldalakon, hogy nem Halloween van nálunk, hanem Mindenszentek. A halálnak a kifigurázását nem tartják jó dolognak, mert idegen a mi kultúránktól. Ez az ünnep olyan országokra jellemző, ahol a halált másképp fogják fel. Nálunk a halál, az egy gyász, viszont például Mexikóban a halottat nem gyásszal temetik el, hanem zenés ünnepséggel. Ezért szeretik a halált kifigurázni, szembenézni a halállal.

Ennek ellenére vannak kárpátaljaiak, akik elfogadják és átveszik a nyugati szokásokat. Nem teljes mértékben, hiszen nem díszítik ki a házat és nem várják a gyerekeket, hogy cukorkát adjanak nekik. De például kisminkelik magukat vagy töklámpást faragnak. Akik elfogadják a Halloweent, azok szeretnek veszélyesen élni, szeretnek szembenézni a halállal.

Én a kettő között vagyok valahol. Én is ragaszkodom a halálról másféle módon való megemlékezéshez. De kiskoromban én is készítettem töklámpást gyertyával.

Itt a beregszászi főiskolán az angol tanszék tart Halloween-műsort, melyen az angol szakos hallgatók előszeretettel szerepelnek.

Bunda Fehér Rita

Kárpátalja.ma