Mondd el ma: reflektorfényben a kihívás

Szerző: | 2021.05.23., 17:28 | Mondd el ma

Ami nem öl meg, az megerősítmondják. Hiszen a kihívás egy olyan erőt próbáló feladat, melynek megoldása kérdéses számunkra. Vagy sikerül, vagy nem. Valóban félünk a kihívásoktól? Tényleg púp a hátunkon, mely nélkül nincs nyugalom? Vagy inkább hajtóerő, amely lelkesít? E fogalom szerepét vizsgáltam olyan emberek életében, akik, mondhatjuk, tudják, mi a kihívás.

Prof. dr. Csernicskó István, nyelvész,  a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora:

ー Sokkal jobb a kihívás témája, mint a behívásé. J A kihívások, ha szembe jönnek, akkor az ember nem kerüli el. Számomra valamilyen módon inspirálóak. Ha szembe jön egy olyan probléma, melyet nevezhetünk akár kihívásnak is, akkor átugrani már nem bírom, elkerülni lusta vagyok, úgyhogy a legegyszerűbb dolgot választom: megpróbálok szembenézni vele, aztán megoldani. A főiskola, mint intézmény, folyamatosan szembenéz különböző kihívásokkal. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok olyan szempontból, hogy folyamatosan van mivel foglalkoznom és foglalkoznunk. Kinevezésem óta nem lett kevesebb a kihívás, de több sem. Szinten tartanak bennünket, vagyis fitten tartanak bennünket, folyamatosan edzésben vagyunk. Mostanában nincs olyan intézmény, család, de akár magánember sem, aki a covidos időkben ne élje meg kihívásként azt, hogy hogyan szervezze mindennapjait ilyen körülmények között. Ez egy nagy kihívás volt egy évvel ezelőtt, frissen kinevezett rektorként. Folyamatos kihívást jelent az is, hogy az intézménynek meg kell felelnie az összes akkreditációs meg mindenféle egyéb jogszabálynak és előírásnak, melyeket számon kér rajtunk az ukrán állam, annak ellenére, hogy nem állami, hanem magántulajdon formájú intézményként állami támogatásban nem részesülünk. Ez egy olyan kihívás, amely folyamatosan létezik velünk szemben. Próbálunk megfelelni és próbálunk boldogulni. De kihívásként éljük meg időnként a váratlan eseményeket, amelyekkel szemben találjuk magunkat. Hiszen főiskolánknak ezer hallgatója és több száz munkatársa van. Ezek nem csak számok, hanem emberi sorsok, ezért nem mindegy, milyen döntéseket, határozatokat hozunk. De ezt nem harcként éljük meg, hanem próbáljuk egy egyensúly megtalálásával úgy vezetni az intézményt, hogy a kihívások előre vigyenek. Kihívások nélkül unalmas volna a munkám. Nem csak intézményvezetőként, hanem kutatóként is ezt szoktam meg. Soha nem én választottam magamnak kutatási témát, hanem mindig volt valami olyan probléma, melynek tudományos hátterét igyekeztem jobban megvilágítani. tehát valahol kihívás volt számomra minden egyes téma, amellyel találkoztam. A kárpátaljai magyarok hétköznapjaihoz hozzátartozó dolog a kihívás. Nem úgy élem meg, hogy már megint valaki ki akar tolni velünk. Egy intézmény vezetőnek készen kell állnia ahhoz, hogy jönnek ilyen-olyan kihívások. Mindet nyilván nem tudjunk kezelni, nem tudunk mindent mosolyogva elrendezni, de legalább törekedni kell arra, hogy próbáljunk meg kezdeni ezzel valamit.

Csernicskó István

Koroljova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke:

ー Azt gondoltam egész életemben, hogy nem szeretem a kihívásokat, de gyakorlatban úgy alakul, hogy amikor jönnek, akkor nem kerülöm el őket, hanem szembefordulok velük. Minden napnak megvan a maga kihívása. Már nem vagyok fiatal. Régebben azt hittem, hogyha valamihez nem értek, akkor nem is próbálkozom azzal. Most már nem válogatok. Ha a Jóisten elém tesz egy feladatot, akkor ő jobban tudja, hogy elbírom-e. Nem kezdek vele vitatkozni. Legjobb tudásom szerint becsülettel próbálom véghezvinni a feladatot. A KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnökeként is több kihívással találkozom. Általában végiggondolom, hogy ki segíthet nekem ebben, és valahogyan megoldjuk. A Jóisten mindig olyan késztetést ad a nekem segítő embereknek, hogy készek legyenek a feladat megoldásához.

Koroljova Erzsébet

Lőrincz Zsolt, a Beregvidéki Ifjúsági Sportegyesület elnöke:

ー Gyerekkoromban ifjúsági csapatokban játszottam. Édesapám sok mérkőzésre hordott, ő szerettette meg velem a focit. A sportban természetesen nagyon sok a kihívás, mint a Beregvidék Sportegyesületnél is. Az én itteni tevékenységem azzal kezdődött, hogy nézőként, a lelátón ülve megfogalmazódott bennem: kéne a focicsapatnak egy weboldal. Elkezdtem szervezkedni, már ez is egy kihívás volt számomra. Készítettem fotókat róluk, majd elkészült a weboldal. Felfigyeltek rám, a csapat vezetői behívtak, elmondták, hogy értékelik a munkámat. Hivatalossá tették azt, amit én csak hobbinak akartam a magam szórakoztatására. Hát ez is egy nagy kihívásnak tekinthető, de egyben ez az életem. Jöttek az utazások, sok lett a szervezés, a háttérmunka, ami sokszor nem egyszerű. 2013-ban megszűnt a felnőtt csapat, de nem akartuk, hogy a név elvesszen, ezért gyerekekkel kezdünk foglalkozni. Ez lett az újabb kihívás. Felnőttekkel is érdekes volt a foci, de amikor egy gyerek szalad a labdával és sikerül gólt rúgnia, akkor az ő öröme számunkra a legnagyobb öröm. 2016-ban jött a következő kihívás – beindult a lánycsapat. Utoljára, ha jól emlékszem, 1982-ben volt Beregszászban lányfoci. A nőkkel nagyon nehéz, még ha kicsik is. Érzékenyek, mindenkivel másképp kell beszélni, gyakoribb náluk a klikkesedés. Szóval, mindig van kihívás. Jelenleg az egyesületünknek van egy együttműködési megállapodása a Csenger FC-vel. Magyarországi bajnokságokon játszanak a gyerekeink, igyekszünk minél jobb eredményeket szerezni. Egy következő kihívás a bérbe vett és korábban csődbe ment stadion fenntartása és megtartása. Igyekszünk újra megtölteni, rendben tartani. A karanténidőszak, az egy másik téma, egy másik hatalmas kihívás, amikor hónapokig nem járhattak a gyerekek edzeni, nagyon hiányzott nekik is, nekünk is. Amikor beindultak az edzések, 20 percenként le kellett állni, mert a gyerekek nem voltak formában, nem bírták a tempót. Nem tett jót ez a hosszú szünet.

Lőrincz Zsolt

Kulij (Popovics) Vera, 96 éves dédnagymama:

ー Már néhány éve fekvő beteg vagyok. Nehézség az ember számára az, ha már semmit sem bír az ember. Korábban még ki tudtam menni az udvarra, a kertbe. Nagyon szerettem kertészkedni. Még eljártam templomba, az is nagyon fontos volt nekem. Ma kihívás kibírni, hogy mindezt már nem tehetem. Emellett közben nagy örömöm, hogy már három dédunokám is van, viszont olykor kihívás az, hogy felismerjem őket.

Kulij (Popovics) Vera

Bunda Fehér Rita

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This