Régi tárgyak: a káposztagyalu

A paraszti társadalom különböző élettereinek meg volt a maga eszköztára. Az egyes tárgyak mai formája a találékonyság és tervezés többszázéves csiszolata. Ennek egyik kiváló példája a káposztagyalu, amely néhány évvel ezelőtt még minden háztartás kötelező eleme volt.

A hideg idő beköszöntével befejeződtek a betakarítások, a gazdák már begyűjtötték a mezőkről, kertekből a növényeket. Ez az időszak a káposzta savanyítás ideje is. A leszedett káposzták még frissek, ropogósak, finomak, azonban nem sokáig tárolhatók ebben a formájukban. Éppen ezért elődeink sokszáz évvel ezelőtt rájöttek annak a fortélyára, miként lehet a zöldségeket úgy tárolni, hogy megőrizzék tápanyagtartalmukat, laktatóak és finomak legyenek. A savanyítás során az összetevők nem veszítik el vitamin- és ásványi anyag tartalmukat.

A savanyú káposzta számos hagyományos ételünk alapanyaga, egyik kedvenc téli savanyúságunk húsok, köretek mellé. Tele van vitaminokkal, magas a rosttartalma, jótékony hatással van a bélrendszerre. Ma már a legtöbben készen veszik a savanyú káposztát, pedig elkészítése régen a családi összejövetelek szerves része volt, minden családtagnak fontos szerepe jutott a folyamatban.

Gyerekként csillogó szemekkel figyeltem, ahogy nagyapám komótosan előveszi a káposztagyalut és élezni kezdi. Tudtam, hogy nekem és az unokatestvéremnek hamarosan fontos feladata lesz: lábbal kell majd taposni a káposztát a hordóban mindaddig, amíg „fel nem jön a leve”. Mi voltunk a család legfiatalabb tagjai, a hagyomány szerint – és az ésszerűséget követve is, hiszen a felnőttek már nem fértek volna bele a hordóba- a legkisebbek mezítláb minden réteg gyalult káposzta után két-három kört járva összetömörítették a sorokat. Élénken él még az emléke: kipirult, megfagyott lábbal, de arcunkon a büszkeség vigyorával róttuk a köröket, anyáink pedig forró lábvízzel vártak minket a hordó mellett.

A káposzta savanyításának egyik elengedhetetlen eszköze a káposztagyalu. A gyalut nagy mennyiségű káposzta gyors és egyszerű összevágására alakították ki. A káposztafejeket egyenletes, vékony szeletekre vágja össze, amelyet sóval és különböző fűszerekkel – tormával, babérlevéllel, borssal, köménymaggal, kaporral – ízesítenek és tartósítanak. A gyalu két részből áll: egy hosszúkás fa táblából közepén fém pengékkel és ráhelyezhető fa keretből, amelybe a káposztafejeket lehet elhelyezni. A hosszú táblát a káposztás hordóra tették rá.

Ma már számos kicsinyített és átalakított formában kapható káposztagyalu, amelyet a kis háztartásokban praktikusan tudnak használni.

Kárpátalja.ma