Régi tárgyak: a komakendő
Messze híres a beregi szőttes. A régi kézimunkák értéke egyre nagyobb modern világunkban is. A motívumkincsben a régi geometrikus minták, csillagok, virágok – köztük tulipán, szegfű és mások – új színezetet kapnak, újabb divatú növényi elemekkel keverednek, laza szerkezetben kerülnek a vászonra.
A textíliák mintakincse talán könnyebben átörökíthető, mint egyes szőttestípusok. Gondolok itt arra, hogy számos fajtája a textileknek már „kiment a divatból”. Ezek közé tartozik a komakendő is. Miután ugyanis átalakult a komatál-vivés, azóta a kendőkre sincs olyan nagy szükség.
Néha megmosolygom a fiatalokat, akik a komatál vagy komakendő, és eleve a koma szó említésekor mindig a barátra asszociálnak. A rokonsági viszonyról vajmi kevese tudnak.
A komaság a régi paraszti szóhasználatban családok közötti rokonsági viszonyt jelölt, vagyis olyan két vagy több különnemű párokból álló csoport viszonya, amelyek kölcsönösen vagy egyoldalúan egymás gyermekeinek keresztszülei. Így a gyermekem keresztapja egyúttal a komám, a keresztanyja pedig a komámasszony. És hogy jön mindehhez a komakendő?
A gyermek születésekor régen, akárcsak ma is, a rokonok, barátok meglátogatták az édesanyát és a gyermekét. A közeli hozzátartozók – a mai ajándéktengerrel ellentétben – étellel látták el a gyermekágyas asszonyt. Az étellel megrakott tálakat egymásra pakolták és rátették a komakendő közepére. A kendő négy sarkát feszesen összekötötték, így a görcsöt megfogva biztonságosan lehetett szállítani az ételt hosszabb útra is.
Merthogy erre is volt külön terítő, kendő, mert egykor az életnek szinte minden nevezetes ünnepi fordulópontjára szőttek sajátos kendőváltozatokat. Ennek megfelelően készültek komakendők, vagy vőfélykendők stb. A komakendő a paraszti háztartás legdíszesebb textíliái közé tartozott. Az ajándékba hozott ételt illett azonnal megkóstolni, és ilyenkor a komakendő asztalterítőként szolgált.
Általában négyzet alakú volt. A minta a négy sarkára került, hogy összekötve a komatálakat látható legyen a kendő díszítése is. Az újabb komakendők sarkaira madzagot, vagy egyéb megkötőt erősítettek, hogy könnyebben össze lehessen fogni a tálakat.
A komakendőt díszíthették szabadrajzú vagy keresztszemes mintával is. Lényeg, hogy a kendő sarkai és szélei díszesek legyenek.
Ma már egyáltalán nem használjuk a komakendőt. A múzeumok szekrényeiben viszont még megcsodálhatjuk a gazdagon díszített vászondarabokat.
Gál Adél
Kárpátalja.ma