Régi tárgyak: a nyüst

A szövőszékről, esztovátáról már több alkalommal is írtunk sorozatunkban. A szerkezetet mégsem lehet bemutatni anélkül, hogy ne ismernénk annak részeit. Számos apró eszköz, darabka szükséges annak tökéletes működéséhez.

A szövőszék minden része hasznos és nélkülözhetetlen funkciót tölt be. Itt van például a nyüst, vagy más néven nyist. Ez a szövőszék fontos része, feladata a felvető szálak irányítása. A létraszerű, vízszintes nyüst résein a mintának megfelelő csoportosításban engedik át a hosszirányú felvető szálakat.

A nyüst felemelése, leengedése lábítóval történik. Ilyenkor a nyüstbe befogott szálak felemelkedve eltávolodnak a felvetés többi, a nyüstön át nem vezetett szálától, és a keletkezett résen átvezethető a vetélő. Minél bonyolultabb egy szőttes mintája, annál több nyüstöt kell egyszerre alkalmazni szövésénél. A szövőszékekhez általában két nyüstöt használnak. A vászon, a kendők és egyéb textíliák, pokrócok elkészítéséhez ez elegendő.

A nyüst a nyüstszálakból (rajta a nyüstszemmel, amibe a fonalat fűzik) és nyüstpálcából áll.

A fonal nyüstbe és bordába szedése nagy figyelmet és gyakorlatot igényel, mert ha a fonal nem megfelelő sorrendben kerül befűzésre, nem adja ki a kívánt mintát. A fonal beszedését általában két asszony végzi. Egymással szemben ülnek, egyikük a szövőszék ülődeszkáján, a másik vele szemben, a szövőszék keretei között. Ő adogatja a fonalat szálanként a keresztpálcán lévő sorrendben, míg a másik befűzi azt a nyüst láncszemeibe.

Szőni sok asszony tudott egykor, azonban a szövés mesterségét – a fonal elkészítését, felvetését, felnyújtását, beszedését teljes folyamatában – már kevesebben sajátították el. Általában egy-egy rokonságon belül egy-két ügyesebb asszony volt, aki ismerte a szövés mesterségbeli fogásait, és a többieknek is segített a „szövőt feltenni”, irányította a munkákat.

Ma már egyre kevesebben szőnek, és azok száma is csökkent, akik ismerik a szövőszékkel való munka minden csínját-bínját.

Gál Adél

Kárpátalja.ma