Régi tárgyak: a szőlőprés

Szerző: | 2020.10.15., 14:02 | Régi tárgyak

Azt mondják, minden tárgynak története van. Évek és évtizedek eseményeit lehetne leolvasni róluk. Néha az egyszerű eszközök is nosztalgiát kelthetnek bennünk.

A minap például egy régi szőlőprést láttam meg a színben, ami egy ideje használaton kívül áll. Kicsit beszőtte már a pókháló, de azért hiánytalan és működőképes. Ha visszagondolok, mennyi szőlő levét préselte ki vele az évek és évtizedek során édesapám! Hatalmas kádban gyűlt a ledarált szőlő, majd pár nap után belekerült a présbe. A belőle kifolyó, már-már bor jellegű lé hamar a hordókba került, hogy ott finom nedűvé forrjon.

A prés a must kinyerésére szolgáló eszköz, mely eljárásnak egykor többféle módját ismerték. Ha sok szőlőt szüreteltek, a préselés is sokáig tartott és nem a legkönnyebb munkának számított.

A szőlőprés egyik típusa vas- és faanyagból készült. A gyári szőlőprések elterjedése előtti időben falusi bognárok, ügyes kezű fúró-faragó emberek is készítettek – a régi középorsós sajtók mintájára, de már vas alkatrészekkel – sajtókat. A súlyos tölgyfatalapzat helyett négy (vasból készült) lábra állították és teljes egészében kisebbé és könnyebbé tették. A kifolyó must felfogására vékonyabb lécekből készült láda szolgált. Az alkatrészeket faékek helyett vascsavarok és pántok fogták össze.

A szőlőprések másik fő típusa a csavar elve alapján működő középorsós sajtó volt. Táji elnevezése a Néprajzi Lexikon szerint sató, satu, sotó, sotu, sutu volt. A középorsós prések vázát hasábforma talpba ácsolt, két függőleges oldalgerenda képezte, amelyeket fent egy vastag kötőgerenda, bálvány kapcsolt össze. Ebbe illeszkedett az orsó vagy csavar, amit a csavarfejen keresztüldugott rúd segítségével lehetett följebb-lejjebb csavarni. A talpon helyezkedett el a lécekből összeállított, négyszegletes kosár, amibe a sajtolandó szőlőt helyezték.

Láthatjuk, a szőlőprés többféle lehetett. Egy közös vonásuk azonban mégis van: a prések csupán az őszi szüreti időszakban álltak szolgálatba. Az év többi napján pihentek a megszokott helyükön.

Annyi bizonyos, hogy szüreteléskor nálunk is előkerült a szőlőprés. A ledarált szőlőt belemerve azon nyomban megindult belőle a finom szőlőlé, ami szintén erre a célra szolgáló nagyobb tálba csordogált, hogy onnan a hordóba kerülhessen.

Gál Adél

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This