Régi tárgyak: a pászkakosár

Közeledik az év egyik legnagyobb keresztény ünnepe, a Húsvét. Mondhatnánk, ünnepi lázban égünk. Nagytakarítás, készülődés, tervezés előzi meg ezt a pár napot, melyről azt reméljük, pihenhetünk.

Az ünnephez számos szokás kapcsolódik, melyeket az idő sem tudott kikoptatni. Ilyen a vasárnapi pászkaszentelés vagy a húsvéthétfői locsolkodás. Minkét szokás széles körben ismert és elterjedt. Maradjunk most a pászkaszentelésnél, mely a feltámadási szent liturgia után a húsvétvasárnap egyik jellegzetes központi szimbóluma.

A pászkaszentelés kelléke a pászkakosár. A hívek tavaszi virágokkal, barkaággal, szépen hímzett terítőkkel díszítik fel a kosarat, melyben a húsvéti ételek szentelésre várnak. Nincs is attól szebb látvány, mint amikor gyönyörű napfényes időben, a templomkertben száznál is több ünnepi kosár vár a szentelésre.

Régen a pászkakosarak sokkal nagyobb méretűek voltak, mint ma. Hatalmas kétfülű kosárba rakták a szentelésre szánt ételeket. Magát a kosarat csak húsvét vasárnap használták. A bele tett szentelményeket kendővel, ún. pászkaterítővel takarták le, melyre azt hímezték, hogy „Feltámadt Krisztus!”. Belekerült az összes húsvéti étel, amelyek hagyományosan a szentelmények közé tartoznak e tájon: a nagypéntek este megfőzött sonka, kolbász, bor, sárgatúró, vaj, tojás, egy egész tyúk, bor, kalács, torma, fokhagyma, szalonna, töltött kakas, só stb. Mindenből akkora mennyiséget pakoltak, amennyi az ünnepre elegendő volt a család számra. Egyesek egy tálca süteményt is vittek szentelni. A jól megrakott, nehéz kosarat ketten is alig bírták cipelni.

A szentelés után a hívők siettek haza, mert a néphit szerint a lemaradó még abban az évben meghal, míg az elsőnek hazaérő első lesz az aratásban. A szentelt étel maradványainak varázserőt tulajdonítottak: a tojás héját a veteményre szórták, a kotlós fészkébe tették, vagy meghintették a vetést, hogy jégverés, üszög kárt ne tegyen benne. A megszentelt ételből az állatok is kaptak, hogy azok is védve legyenek minden bajtól, a veszedelmektől és a betegségektől.

Napjainkban csak jelképesen, kisebb adagokat pakolnak a kosárba az ünnepre készített ételek némelyikéből a szűk család számára.Ahogy módosultak a szokások, úgy alakultak a kosarak méretei. Sokkal kisebb, csinosabb kosarakat használnak, melyeket egy ember is könnyedén felemelhet.

Gál Adél

Kárpátalja.ma