Akikre büszkék lehetünk… Interjú Budaházi Mihállyal

– Nem véletlenül születtem magyarnak Kárpátaljára. Itt kell élnem, érvényesülnöm úgy, hogy ezzel a közösségemet is szolgáljam – vallja mostani interjúalanyom, Budaházi Mihály, a Gyulai Általános Iskola tanára, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) legfiatalabb elnökségi tagja, aki munkájában elsődleges célként térségünk fejlesztését tűzte ki célul.

– 1987. április 27-én születtem Nevetlenfaluban, s a tanulmányaimat is itt folytattam, egészen az érettségiig.

Az elemi iskolás eredményeimről nem mondható el, hogy túl fényesek voltak, sokkal inkább a normál tend ellentéte voltam. Kezdetben nem voltak túl jó jegyeim, az ukrán mindig nehezen ment, aztán egyre jobban felzárkóztam, és a 11. osztályt már ezüstéremmel fejeztem be. Könnyű helyzetben voltam, mivel van egy két évvel idősebb bátyám, és az ő tananyaga mindig jobban érdekelt a sajátoménál, így előrébb jártam az osztálytársaimnál.

Reál beállítottságú vagyok, a humán tantárgyak mindig nehezebben mentek. A magyar nyelv sem állt közel a szívemhez, de olyan jó magyartanárom volt, aki meg tudta tanítani és szerettetni velem a tananyagot úgy, hogy azt máig sem felejtettem el.

– A választásom több okra is visszavezethető. Egyszer, még gyerekkoromban jártam Beregszászban, és nagyon megfogott a város. Amikor közeledett az érettségi, akkor el kellett gondolkodnom azon, hogy merre induljak tovább. A főiskolán adott volt a lehetőség, hogy anyanyelven tanulhassak, és a földrajzi közelsége miatt is ez tűnt a legcélszerűbb választásnak.

– Mindig is a földrajz állt a legközelebb hozzám, nekem már a Mikulás sem kifestőt hozott a csokoládé mellé gyerekkoromban, hanem térképeket. De a főiskola áthúzta a számításaimat. Ugyanis matematika – informatika szakot is indítottak, s erre jelentkeztem, ám a 25 szabad helyre 108 jelentkező volt és én a 31. lettem. Közre játszott a választásomban, hogy akkoriban indítottak egy ECDL képzést Nevetlenfaluban, ahová én is beiratkoztam, s mivel hat hónapon belül leadtam minden vizsgámat, így visszafizették a költségeimet. A szüleimtől pedig megkaptam életem első számítógépét a jó teljesítményemért. De hiába voltam jó számítástechnikából, matematikából nem bizonyult elégnek a tudásom. Azzal pedig akkor még nem voltam tisztában, hogy földrajz szakra is felvételizhettem volna, csak egyszerűen több vizsgát kellett volna letennem.

Kihelyezett képzések is működtek a főiskolán, én a Budapesti Corvinus Egyetem kertészmérnöki szakára jelentkeztem és nyertem felvételt, így 2004 szeptemberében levelező tagozatosként kezdtem meg tanulmányaimat az intézményben.

– Tetszett a rendszer, kicsit felzárkóztam botanikából is, de nem éreztem kiteljesedettnek ezt a pályát, s már előre érdeklődtem a szakpárok iránt, hogy milyen irányba mozdulhatok el. Közeledett a nyár, s már semmiképp sem akartam eltérni az eredeti tervemtől, így két lehetőségem maradt: földrajz – történelem és földrajz – biológia szakra felvételiztem, s mivel a szakpárok közül az utóbbi sikerült jobban, ezért azt a szakot választottam. 2009-ben földrajzból szereztem BSc diplomát, 2010-ben biológiából, melyet 2012-ben specialist szintű diploma követett. Az idei évben az Ungvári Nemzeti Egyetemen (UNE) szereztem meg földrajzból a specialist minősítésemet, tehát mindkét szakból egyetemi végzettséggel rendelkezem.

– Jól, mondhatni kiválóan. Ahogy megszereztem a legelső diplomámat, 2009-ben már munkába is álltam a Gyulai Általános Iskolában, mivel ott éppen megüresedett a földrajz tanári állás. Közben levelező tagozaton vittem a biológiát, s immár négy éve dolgozom az intézmény tanáraként.

– De. Tavasszal volt a főiskolán egy karrier nap, ahol nagyon megfogtak az előadások és egyértelműen a továbbtanulásra ösztönöztek. Publikációk és konferenciák hiányában idén még nem vágtam neki, de érdeklődtem Pécsett és Debrecenben is. Leginkább módszertannal, ezen belül taneszköz fejlesztéssel kívánok foglalkozni, elindulni ezen az úton jövőre. Az elsődleges szempontom az, hogy olyat tegyek le a szakmai asztalra, amellyel bővíteni tudom a Kárpátaljáról szóló földrajzi ismereteket.

– A kutatómunka mellett semmiképp sem szeretném feladni a tanítást. Úgy gondolom, hogy össze tudnám egyeztetni a kettőt, nem szeretnék kiesni a gyakorlatból. Fél megterheléssel lehet dolgozni és egyúttal kutatni is.

Fodor Gyulával (a II. RFKMF tanára – a szerk.) készítünk egy közös kiadványt a főiskolai hallgatóknak, egy számon kérő vázlatot a külországok gazdasági földrajzából. Ez 25 térkép, szinte az egész földet felöleli, amelyhez a tanár úr már korábban elkészítette a névanyagot, s én a térképekkel egészítem ki azt.

Továbbá Izsák Tiborral, egykori főiskolás tanárommal, mára kollégámmal dolgozunk együtt három éve a 9. osztályosok írásbeli földrajz vizsgaszövegének fordításán. Én készítem el a munka számítógépes részét: tördelést, szerkesztést, a térképek bevitelét, a sablon összeállítását, amelyben dolgozunk.

Munka tehát eddig is volt, csak meg kell tanulnom összeegyeztetni a tanári hivatással.

– Kárpátalja magyar iskoláiban. A KMPSZ-szel dolgozunk együtt. Az idei évben több munka hárult rám, ezért felhasználtam a modern technika adta lehetőségeket, egy közösségi oldalon létrehoztam egy zárt csoportot és ebben foglalkoztunk a fordítással. Már nemcsak a földrajzot, a biológiát is átvállaltam, mindkettőt én koordinálom. Mivel általános iskolában tanítok, nekem a kilencedik osztály volt a cél, de a csoport nyitott volt azok felé, akik érettségi feladatokat kezdtek el fordítani. Bár a földrajzot kevesen választják érettségi tantárgyként, a biológiát annál inkább. Ezért több középiskolai tanár vállalt fordítást, tőlem csak a sablon elkészítését kérték.

– Négy éve tanítok, így automatikusan ennyi ideje vagyok tagja a szövetségnek. A tavalyi tisztújításon pedig elnökségi taggá választottak. Közben a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány keretein belül beindult a GENIUS – program is, ahol felkértek a körzetemben, hogy vállaljam el a földrajz szekciót, úgyhogy két éve én látom el a képzést a tiszaújlaki tehetségpontban, tavaly novemberben pedig körzetfelelősnek is megválasztottak. Azóta látom el a dél – ugocsai körzet nyolc iskoláját. Az én feladatom az Irka gyermeklap terjesztése, értékesítése, valamint az Útravaló című kiadványhoz szükséges adatok begyűjtése. A pályázati, továbbképzési lehetőségekről való értesítés…

– Egyrészt kézzel fogható dolgot, a diplomámat, melyet kamatoztatni tudtam a későbbiekben, s a mai napig is. Másrészt egy szellemi hátteret, identitást. Nagyon sok pedagógus dolgozik itt, akikre felnézek, s akiknek a világlátásomat köszönhetem. Elvként tartom szem előtt ezeket, s a tanulóimnak is igyekszem átörökíteni ezt a szemléletmódot. Én két felsőoktatási intézményben tanultam, van összehasonlítási alapom, s állíthatom, hogy jobban szerettem a főiskolát. Nemcsak azért, mert anyanyelven tanulhattam, hanem a környezet miatt is. Nem egy hatalmas intézmény, s jó érzés volt, hogy szinte mindenkit ismertem. A főiskola összetartó közösség, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe, egyénisége. Emellett azután is tárt karokkal fogadnak bennünket egykori tanáraink, mintha még mindig az intézménybe járnánk, igaz, már kollégaként tekintenek ránk, s ez nagyon sokat jelent a számomra.