Akikre büszkék lehetünk… Interjú Jakab Gézával

– Badalóban születtem 1987. március 10-én. Gyermekkoromban sokat voltunk a szabadban, mint akkoriban mindenki. Tanulmányimat a Badalói Gvadányi József Általános Iskolában kezdtem. Ezt követően szüleim unszolására és unokatestvéreim nyomdokait követve felvételiztem a Beregszászi Magyar Gimnáziumba. Ebben az időben kezdett ugrásszerűen fejlődni a számítástechnika, amely már kisebb koromban is érdekelt. Miután elkezdtem informatikát tanulni, már tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni a későbbiekben. Majd érettségi után jött az akkor még Tanárképző Főiskola, ahol 2010-ben végeztem matematika szakon.

– Ennek több oka is volt. Mindenképpen az informatika irányában szerettem volna tovább tanulni, ezért nem sok lehetőségem volt. Magyarországra nem tudtam és nem is akartam menni. Látva, hogy milyen nehéz Ungváron az egyetem úgy, hogy nem beszélem az ukrán nyelvet, mindemellett költséges is, nagyon örültem mikor a főiskolán beindult a matematika-informatika szak. Ezen kívül segített a döntésben az is, hogy közel volt, így nem kellett messzire utaznom.

– A gimnáziumi évfolyamomból nyolcan is ezt a szakot és főiskolát választottuk, így jóformán a barátaimmal tanultam együtt, ami miatt kicsit a gimi folytatásának tűnt a továbbtanulás. A gólyatáborban megismertem a csoport- és évfolyamtársaim zömét, valamint az idősebb hallgatókat, ezáltal felszabadultabban mozogtam az iskolában. Diákéveim alatt albérletben laktam, két csoporttásammal együtt, ami megkönnyítette a tanulást és olyan barátokat ismertem meg, akikkel ma is tartom a kapcsolatot.

– Bár korábban el sem tudtam képzelni, hogy pedagógus legyek, már a főiskolai gyakorlat alatt megtetszett a tanári hivatás. Miután lediplomáztam, ezen a területen kezdtem munkalehetőség után nézni. Hatalmas szerencsém volt, mert a Beregszászi Magyar Gimnáziumban kaptam állást. Jelenleg is itt tanítok informatikát és matematikát.

– A gimnáziumban a kollégáim egy része engem is tanított és nevelt, formálta világlátásomat. Másik része szintén gimnazista volt. Büszke vagyok arra, hogy ott adhatom tovább a tudásomat, ahol felnőttem. Úgy gondolom, hogy minden ember életében adódnak lehetőségek, amelyekkel vagy él, vagy nem. Jelenleg jól érzem magam az iskolapadok előtt és nem tervezek váltani.

– Ez a kérdés többször is felmerült már a munkám során. Nem vagyok régóta a szakmában, messzemenő következtetéseket nem vonnék le. De több iskolában, úgy falun, mint városon vannak ismerőseim, barátaim, akikkel beszélgetés közben előkerül ez a kérdés. Abban mindannyian egyetértünk, hogy látszanak a gyerekeken a mai kor ártalmas hatásai. Bár informatikával foglalkozom, de be kell látnom, hogy ez a rossz befolyás főképp a számítógépek, az okostelefonok és a közösségi oldalak túlzott elterjedésének a hibája, ami már egészen kis korban észrevehető. Meglátásom szerint mindez olyan fontos tevékenységektől veszi el a gyermek idejét, mint a szabadban történő játék, olvasás, s ez a képzelet fejlődésének rovására megy, amely fontos eleme a tanulásnak. Ez visszaüt a későbbiekben.

– Így iskolakezdéskor azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy nem sok szabadidő jut egy tanárnak. De azt igyekszem pihenésre és regenerálódásra használni. Minél jobban telik az idő, annál nehezebb tartani a kapcsolatot a volt osztálytársakkal, de ha időnk és lehetőségünk van rá, szívesen ülünk le megvitatni ügyes-bajos dolgainkat. Hobbim nem igazán van, sajnos a sportot is csak nézni szeretem. De kikapcsolódom egy jó filmen, vagy egy számomra érdekes olvasmányon. Előszeretettel hallgatok zenét, amikor csak tehetem.

– Először is jó tanárokat, akiktől olyan általános ismereteket és szakmai tudást kaptam, amelyekre tudok építeni. Ismerősöket és barátokat, akik segítenek, ha szükségem van rájuk. És persze felejthetetlen öt évet.

– Számomra rengeteget jelentett, hogy anyanyelvemen tanulhattam, közel az otthonomhoz. Magas színvonalú oktatást és gyakorlati képzést kaptam. Mindezt úgy, hogy nem kellett tandíjat fizetnem (akkoriban volt fizetett képzés is, de az fele volt az Ungváron lévő tandíjnak), ami sokat segített. Szerintem azért érdemes a főiskolát választani, mert mindezek mellett sok lehetőséget kínál a társadalmi és kulturális életben is, a részképzések és különböző programok által.