Akikre büszkék lehetünk… Interjú László Elemérrel

– Szülőfalumban, a Salánki I-III. Fokozatú Általános Iskolában tanultam, itt érettségiztem. Közepes tanulóként fejeztem be az iskolát. Majd felvételiztem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára.

– Egyetem vagy főiskola – ez a két lehetőség lebegett előttem. Az egyetemet rögtön kizártam. Döntésemnek több oka is volt. Először is a Rákóczi-főiskolán lehetőség volt arra, hogy szakpárokat tanuljak, így egyszerre két szakot végezhettem, két diplomát szerezhettem. Másodszor pedig a bátyám már egyetemista volt, és nem szeretem volna ugyanabban az intézményben tanulni, már a folyamatos összehasonlítás miatt sem.

– Földrajz-történelem szakos voltam. A földrajzot már a középiskolában nagyon szerettem, hála tanáromnak, Kész Barnabásnak, aki ma már a Rákóczi-főiskola előadója. A történelem nem volt ugyan az erősségem, de érdekelt, így ez lett a második szakom.

– Nagyon hamar elteltek. Már az elején sikerült beilleszkednem a családias környezetbe, a közösségbe. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a főiskolai rendezvények, a gólyatábor és hasonlók. Igaz, én nem kapcsolódtam be túlságosan a diákéletbe, mással kötöttem le az időmet. Inkább a hagyományőrző rendezvényeken vettem részt, tanulással és kutatással töltöttem az időmet. A terepgyakorlataink alatt viszont nagyon jól éreztük magunkat, és maradandó élményeket szereztünk. Bejártuk egész Kárpátalját és fél Ukrajnát.

– Tanulmányaimat mindenképpen doktori iskolában szerettem volna folytatni. Ehhez viszont szükségem volt egy specialist szintű diplomára, és ez a szak épp abban az éven nem volt akkreditálva. Lembergbe szerettem volna menni több osztálytársammal egyetemben, de az ottani akkreditáció nem felelt meg a további tanulmányaimhoz. Így végül évfolyamtársaimmal együtt Ternopolba mentünk levelező tagozatra, s itt szereztünk specialist szintű diplomát földrajzból. A kutatásomat persze továbbra sem hagytam abba. Mondhatom, hogy esetemben a doktori iskolának volt előzménye, mert főiskolásként két évig a Zrínyi Ilona Szakkollégium tagja voltam. Ezáltal több konferencián és fórumon vettem részt. OTDK-ra (Országos Tudományos Diákköri Konferencia a – szerk.) is eljutottam, amely által közelebbről megismerhettem azt a mentalitást, ami a külföldi kutatókra olyannyira jellemző. A tudományos életbe való beilleszkedésemet szolgálta az is, hogy eljutottam Pécsre egy nyári iskolába. Ott ismerkedtem meg a földtudománynak azon részével, mellyel a későbbiekben foglalkozni kezdtem.

– A Debreceni Egyetemen doktorandusz hallgatóként folytattam tanulmányaimat. A tanszékünk minden évben hírlevelet kap a Joseph Fourier Egyetemről, mely ez alkalommal egy jó pályázati lehetőséget tartalmazott. Franciaországban Grenoble városa a földtudomány fellegvárának tekinthető. Mivel az én témám a meteorológia, klimatológia, ezért pályázatot nyújtottam be egy tanulmányútra. Ezt az öt hetes téli iskolát azon hallgatók számára hirdetik, akik nagyobb kutatóintézetekben vagy egyetemeken tanulnak, illetve kutatnak. Az iskola elég drága, így az eljutás költségeit három lépcsőfokban kellett előteremtenem. A pályázatom, mely pozitív elbírálásban részesült, biztosította a kurzus árát. Ehhez még külön kellett egy ösztöndíjra pályáznom, aztán pedig még hátra volt az utazás költségeinek előteremtése, melyet a Debreceni Egyetem pályázatain keresztül sikerült megoldanom. Végül így tudtam elutazni. Nagyon érdekes kurzus volt. Elsősorban előadásokat hallgattunk. Az előadók között volt olyan kutató, aki a NASA-tól jött, voltak a Washingtoni Egyetemről és más nívósabb kutatóintézetekből. A jelenkori légkörkutatás spektrumait mutatták be különböző megközelítésből. A kurzuson 50-en vettünk részt más és más országból: Angliából, az Egyesült Államokból, Kínából stb.

– Kárpátaljáról eddig csak én jutottam el ide, illetve velem egy időben Magyarországról is volt még egy fiatal kutató, akinek sikerült elutaznia a képzésre.

– Tanársegédként dolgozom az egyetem Földtudományi Intézetében. Részt vettem egy pályázat előkészítésében, mely fiatal szakemberek oktatását és további kutatásainak elősegítését szorgalmazza. A projekt kidolgozásával én is bekerültem ebbe a programba. Ezért kaptam lehetőséget a munkára, mely remélem, nemcsak egy pályázat erejéig tart majd.

– Az ELTE Meteorológiai Tanszékének tanárával, Weidinger Tamással jó kapcsolatokat ápol Molnár József, aki a Rákóczi-főiskola tanára és magam is. Egy beszélgetés alkalmával szóba került a meteorológia, mint szakterület, illetve az az igény, hogy városklíma állomást szereljünk fel Beregszászban. Az ötlet tőlem származik, de a kivitelezésben már Molnár József mellett Hadnagy István is részt vett, aki szintén a főiskola tanára és jelenleg ő üzemelteti az állomást.

A műszert ideiglenesen kaptuk kölcsön, melyért nekem kellett felelősséget vállalnom, és szükség esetén vissza kell majd adnunk. Addig azonban saját kutatásainkra tudjuk használni.

– Az intézménynek nagyon sokat köszönhetek. Az ott szerzett tudás és kapcsolatok nélkül nem jutottam volna el idáig. Egy olyan szellemi közegben csiszolódtunk, amely arra buzdít, hogy új ötleteink legyenek, azokat merjük megvalósítani és vágjunk bele új dolgokba.