Akikre büszkék lehetünk… Interjú Margitics Mariannával

– 1983-ban születtem Tiszaújhelyben, édesanyám szerint már kisgyermekként eldőlt a sorsom, hiszen az első két szavam a „virág” és a „könyv” volt, melyek azóta is meghatározó tényezők az életemben. Szülőfalumban kezdtem el iskolai tanulmányaimat is. Szüleim számára soha nem volt kérdés, hogy milyen tannyelvű iskolába tanuljak, de a magyar nyelvű oktatás akkor már 20 éve szünetelt a falunkban. Szerencsére akadtak még hasonló gondolkodású emberek, akik számára szintén fontos volt a magyar oktatás újjáélesztése, és szinte minden követ megmozgatva megnyitották az első magyar osztályt, majd pedig a magyar tannyelvű művészeti iskolát is, amelynek szintén a diákja voltam. Ezek az események, nyugodt szívvel mondhatom, hogy számomra sorsdöntőek voltak. Látva szüleim és baráti társaságuk küzdelmét a magyarság fennmaradásáért, óvhatatlanul is kihatással lett egész eddigi életemre. Középiskolai tanulmányaimat a Nagyszőlősi 3. sz. Perényi Zsigmond Középiskolában végeztem. Akkor nagy divat volt, hogy általános iskola után valamilyen magyarországi gimnáziumban tanultak tovább az osztálytársaim, de szüleim kitartottak amellett, hogy itt, a szülőföldemen tanuljak tovább.

– Mint már mondtam, fontos volt számunkra, hogy itt folytassam tovább tanulmányaimat, és persze mindenképpen anyanyelvemen szerettem volna diplomát szerezni. A főiskola nagyon jó lehetőséget kínált, sokféle szakpár közül választhattunk. Végül az angol-történelem mellett döntöttem. Az idegen nyelvek mindig is érdekeltek, és a történelem is fontos volt számomra.

– Főiskolás éveim nagyon eseménydúsan teltek, igyekeztem aktívan részt venni a diákéletben: a kollégiumi hallgatói önkormányzat elnökségi tagja voltam, ahol mindig nagyon érdekes programokat szerveztünk, aztán pedig a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ifjúsági Szervezetének lettem elnökségi tagja. Ez egy felelősségteljes és egyben megtisztelő feladat is volt számomra, ebben az időszakban nyert igazán értelmet az, hogy itthon maradtam. Hiszem azt, hogy nem véletlen, hogy ide születtem magyarnak.

– Már főiskolai tanulmányaim alatt elkezdtem tanítani a Tiszaújhelyi Általános Iskolában, ezért idén már tanári pályafutásom 10. évét kezdtem el. Jelenleg a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum főállású tanára vagyok. A főiskola befejezése után is folytattam munkámat a KMKSZ Ifjúsági Szervezetében, kulturális és oktatási alelnökként főleg különböző programok szervezésével foglalkoztam. Idővel aktív tagja lettem a KMKSZ és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) Ugocsai Középszintű Szervezetének. A járási oktatásügyi hivatal idegennyelv-oktatási osztályán egy szerkesztői munkacsoport tagja vagyok, ahol a legújabb oktatási technológiákkal foglalkozunk, és oktatási segédanyagokat állítunk össze.

– Igen, már egész kicsi koromtól tudtam, hogy tanár szeretnék lenni, és talán éppen ez az elhivatottság segít abban, hogy szeretettel végezzem a munkámat. Nagyon szeretek a fiatalokkal dolgozni, megéri az időt és a rájuk fordított energiát egy-egy kimagaslóan jó eredmény egy nemzetközi vagy helyi versenyen, egy sikeres felvételi, vagy csak egyszerűen az örömük, amikor látom, hogy jól érzik magukat az óráimon.

– Részben ezt a tevékenységem is a főiskolának köszönhetem. Mindig is érdekelt vidékünk történelme, és nagyon szeretem szülőföldem hegyes-völgyes tájait. A történelem szakon sokat foglalkoztunk helytörténettel, ami jó alapul szolgált turisztikai tanulmányaimhoz, amelyet szintén a főiskolán végeztem el a felnőttképzés keretein belül. Jelenleg a líceumban szakmai tantárgyként oktatok szakrális turizmust, amely elsősorban Kárpátalja turisztikájával és egyházi kincseivel foglalkozik. Nem csak elméleti oktatást kapnak a diákok, hanem gyakorlati utakon is részt vesznek, ahol megtanulhatják a különböző turista útvonalakat és az azokon található látványosságok történetét.

– Sokat köszönhetek a főiskolának, elsősorban a szilárd nemzeti öntudatot, a munkámhoz szükséges szaktudást, amelyet kiváló tanárok adtak át nekünk. A sokoldalú diplomámat, amely a mai bizonytalan világban igazi kincsnek számít, hiszen több lehetőséget nyit meg előttünk, mint egy-egy szakirányú diploma. Mindenképpen a főiskolának köszönhetem a lehetőséget, hogy már hallgatóként részt vehettem olyan szervezetek munkájában, amelyek a magyarság fennmaradását segítik elő, és igyekszem azóta is részese lenni ennek az áldásos munkának.