Kárpátalja anno: a balazséri Pogány-kastély

Szerző: | 2021.05.10., 18:57 | Kárpátalja anno

A balazséri Pogány-kastély (Fotó: www.darabanth.com)

A Beregszászi járás ősi magyar települése Balazsér, a Vérke-parti falu, melynek első említése 1323-ból való.

A falu épített örökségét képezi az 1920-ban emelt kastély, mely a Csebi Pogány család tulajdona volt. Itt élt Pogány Pál, aki 1911-ben vette feleségül Horthy Miklós kormányzó unokahúgát, Horthy Etelkát. A férj 1916-ban bekövetkezett halála után Pogány Pálné egyedül vezette tovább a birtokot. 1942-ben hunyt el, hamvait gyermekei a kastély udvarán szórták szét.

A II. világháborút követően a család elveszítette az épületet. A szovjet kézre került kastélyban előbb elemi iskola, majd katonai előkészítő tábor, egy ideig pedig sportiskola működött.

Az épület az ezredfordulón a Kárpátaljai Református Egyházkerület tulajdonába került. A kastélyt az egyház felújíttatta, 2002-ben megnyitotta benne a Béthel Konferenciaközpontot, mely egyházi rendezvényeknek ad otthont.

Abból az időből, amikor még a Pogány családé volt a kastély, fennmaradt egy történet, melyet Az Est című újság közölt 1916. április 22-ei számában.

„A háború szomorúságai közepette is megesnek humoros történetek. Így esett a Beregszász közelében lévő Balazsér községben is. Vasárnap éjszaka özvegy Pogány Pálné úri házának egyik ajtaját irtózatosan döngette valami tekintélyes alak. Azt kiabálta, hogy hadijog alapján hívják elő a ház úrnőjét, mert fogatokat kell rekvirálni. A házat egy fegyveres felügyelő őrizte, az elő is bujt az ordításra és vitatkozni kezdett a kiabáló emberrel. A ház úrnője és vendégségben lévő testvére szintén előjöttek a nagy kiabálásra.

– Négy gazdasági fogatot és a hozzávaló lovakat már kiválasztottam– szólott erélyesen egy őrmester, mert őrmester volt az ordítozó éjféli rekviráló.

A kocsisok nagy része hadbavonult és siheder fiuk voltak csak a házban, a kik nem mertek ellent állni a kivont kardu őrmesternek. Különben is nyolc gazda volt még vele, a kik már átadták kocsijaikat és ők is követelték, hogy Pogány Pálné is járuljon a haza védelméhez.

– Kétszázhatvanöt fogatot kell Galíciába vinnem, mondta az őrmester, mert az oroszok megvertek minket és most általános visszavonulás van. Királyházától egészen idáig állnak a rekvirált kocsik, ma hajnalban kell indulnunk.

– Hol a biró? Hiszen neki itt kellene lenni? – felelte a ház asszonya.

– A biró beteg, nem tud mozdulni – válaszolták a gazdák.

– Nem lehetne talán pénzzel megváltani a rekvirálást? – kérdezte Pogányné, a ki átlátta, hogy szélhámossal van dolga, mert megismerte, hogy a katonát minap a mezőn látta. Akkor még káplár volt, de éjszakára őrmesternek nevezte ki magát.

– Dehogy nem – felelte vidáman a vén bakancsos. – De utravalónak kérek még kenyeret, szénát és zabot.

Átvéve a pénzt, megbízta a gazdákat, hogy hozzák utána a kenyeret, szénát és zabot. Ezzel eltávozott, özvegy Pogány Pálné gyorsan Beregszászba küldött rendőrökért, de nem is kellett sokat fáradni, mert az őrmester a falu korcsmájában vígan iszogatott a bíróval, a kivel este kilenc órakor összeismerkedett és a ki hivatalos hatalmát átadva az őrmesternek, tökrészegen várta, hogy barátja visszajöjjön. A mikor az őrjárat a faluba ért, már hajnalodott és a biró vén bakancsos barátjával egymást átölelve énekeltek az utcán. A rekviráló őrmester végigrekvirálta az egész falut, mindenkitől pénzt szedett össze, s most a beregszászi rendőrségen ül. Azt mondja, hogy polgári foglalkozása szerint műszerész Budapesten, de most katona, szabadságon van és mulatni akart egyet. Azt hiszik, hogy rovott multu, veszedelmes szédelgő.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This