Kárpátalja anno: a beregardói Perényi-kúria

A helyiek által „Ardónak” nevezett beregszászi városrész központjában néhány hónapja szemet gyönyörködtető látványban lehet részünk. A Vérke folyó fölött áthaladó vasúti híd túloldalán ugyanis a felújított Perényi-kúria, új nevén Perényi Kultúrkúria és az azt körülvevő rendezett park képe tárul az arra utazó szeme elé.

A közel 300 éves épület – ahogy a mellette folyó Vérke – tanúja volt megannyi születésnek és halálnak, küzdelemnek és bukásnak, pusztulásnak és megújulásnak. Hiszen Beregardó, melynek szívében felépült a kúria, egészen a XIV. századig vezetheti vissza történetét. A település neve arra utal, hogy első lakói az ardók (erdőóvók) voltak, akik a királyi erdőispánság (silva Bereg) szélén telepedtek le. Először 1333-ban történik említés a községről egy pápai tizedlajstromban. Egy 1364-ben kelt határjárási okmány szerint a falu és a hozzá tartozó földek Erzsébet királyné tulajdonát képezték. A XV. században a település a Korjatovics család birtokában állt, majd számos ura volt, köztük Brankovics György szerb despota, valamint a XVI. században a Dobó család. Bereg vármegye több alkalommal is itt tartotta gyűléseit. 1566-ban Ardó is elpusztult a tatár betörések következtében: az 1567-es dicalis összeírás szerint „28 telek elpusztult, s a kevés nép, ami megmaradt, még évek múlva is gunyhókban és bujdosva élt”. 1728-ban a Csáky családé volt a falu, majd miután gróf Csáky Péter utód nélkül hunyt el, az ardói birtok a Perényi család kezébe jutott.

Ekkor – a pontos dátum nem ismert – építette fel a Perényi család a kastélyt, melynek főhomlokzatát négyoszlopos, timpanonos portikusz teszi hangsúlyossá. Ami biztos, hogy 1783-ban ebben az épületben látta meg a napvilágot báró Perényi Zsigmond nagybirtokos, későbbi Bereg vármegyei főjegyző, majd alispán, országgyűlési képviselő, Ugocsa megyei főispán, az 1848/1849-es szabadságharc vértanúja. 1849. május 29-én, mint a felsőház elnöke, ő is aláírta Kossuth Lajos Függetlenségi Nyilatkozatát. Ezért a szabadságharc bukása után az osztrák hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték és 1849. október 24-én kivégezték. Emlékét nemzedékeken át ápolták vidékünkön. 1902. október 24-én, vértanúhalálának 53. évfordulójára szülőfalujában, bizonyára a Perényi-kastély falán, márványtáblát avattak a tiszteletére. Sajnos a tábla nem maradt fenn.

Még szomorúbb lett a kastély sorsa. A szabadságharc leverése után Perényi Zsigmond birtokait, köztük a beregardói kastélyt elkobozták a családtól, s császárhű uraknak adták át azokat. Az ardói kúriát először Abonyi István munkácsi adórendezési biztos és felügyelő szerezte meg, majd Meliórisz István és Botlik báró birtokolta. Végül gróf Schönbornhoz került, aki intézőjére, Pál Győzőre bízta az ardói birtok vezetését.

A régiek visszaemlékezése szerint a kastély és a körülötte elterülő reneszánsz park akkor még eredeti pompájában tündökölt. Aztán jött a szovjet éra, a kúria állami tulajdonba került és kultúrház lett belőle. 1973-ban az épületet bérbe adták a Kárpátaljai Kertészeti és Gyümölcsészeti Tervező Hivatalnak, majd 1985-ben a Beregszászi Járási Fogyasztási Szövetkezet vette át. Miután 1992-ben a szövetkezet lemondott az épületről, az ismét a falu tulajdona lett. Kovács Elemér újságíró, helyi lakos írt akkoriban arról, hogy az ardóiak önerőből láttak hozzá, hogy a szebb napokat is látott kastélyt faluházzá – benne könyvtárral, orvosi rendelővel, kávézóval, postával – alakítsák át. Tetőt ácsoltak, takarítottak. Lebontották a közfalakat, s így az egykori nagyterem is visszanyerte eredeti formáját. Aztán jött a belső vakolás, a meszelés, a színpad felállítása. Az iskolások pedig a parkot szedték rendbe.

…és után
Fotó: Kárpátalja.ma

1999-ben, Perényi Zsigmond halálának 150. évfordulóján, az épület falán emléktáblát helyeztek el a mártír tiszteletére. Beregardó másik híres szülötte, Beregszászi Nagy Pál (1750 körül – 1828) nyelvtudós emlékére pedig kopjafát állítottak a kastély parkjában. Sokat tett a kastélyért egy helyi válallkozó, Lőrincz András, aki a faluház mellett 1993-tól közel 15 éven át a Kastély Sörözőt üzemeltette az épületben. A kúria bezárásában közrejátszott a 2006-os földrengés is, melynek következtében tovább romlott az épület állaga, míg végül életveszélyes lett a kúria. Felújítására akkoriban – figyelembe véve a műemlékvédelmi előírásokat – nem volt lehetőség. Így a teljes pusztulás fenyegette az egykori Perényi birtokot.

Megmenekülése annak köszönhető, hogy a Beregszászi Városi Tanács, mint tulajdonos, 25 évre bérbe adta a kastélyt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának. Az intézmény közbenjárására a Keleti Partnerségi Programok keretében, továbbá Budapest főpolgármesteri támogatásával 2017-ben elkezdődött a 360,1 négyzetméternyi alapterületű kúria teljes felújítása. Lecserélték a tetőt, a csatornarendszert, a nyílászárókat, az elektromos hálózatot, a vízvezetéket és a szennyvízhálózatot, valamint a fűtésrendszert. Vizesblokkokat alakítottak ki, vakolták és szigetelték a falakat. Új padlót kaptak a szobák. Megújult a külső homlokzat, az alagsor. A parkot bekerítették, megtisztították, füvesítették és új növényekkel ültették be. Még egy játszótér is helyet kapott benne. A felújítás összköltsége 14 131 879,98 UAH volt, az épületet 2020 szeptemberében avatták fel.

Nemcsak megújult a Perényi-kúria, új feladatot is kapott. A kultúrintézmény keretein belül fog működni a Tulipán Tanoda, ahol népi ének-, népzene- és néptáncoktatással várják a 6–9 éves korosztályhoz tartozó gyerekeket. Ezen kívül az épület ad helyet a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet kulturális rendezvényeinek, kézműves foglalkozásainak, borkóstolóinak, valamint gasztrokulturális eseményeinek. Az épületben állandó kiállításként megtekinthető a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által támogatott „Perények 1271”, A Perényi család három ágának története című kiállítás.

Szintén állandó tárlat a báró Perényi Zsigmond életét bemutató grafikai kiállítás, amit Franz Szabad, a Perényi család leszármazottjának megbízásából készített Szeifried Zoltán festőművész, grafikus.

Reméljük, hogy az oly sokat megélt épület virágkora jött el, s használói méltó örökösei lesznek a Perényi-család által képviselt értékeknek!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma