Kárpátalja anno: a kárpátaljai lánglovagok
Május 4-én a tűzoltókat ünnepeljük. Ezen a napon emlékezik az egyház Szent Flóriánra, a tűzoltók védőszentjére.
Érdemes tanulmányozni a magyar tűzvédelem történetét. Történelmünkben már Szent István király idejében találkozunk olyan utalásokkal, amelyek a tűz védelmére vonatkoznak. Államalapító királyunk törvényben adott engedélyt a templomból való távollétre a családi tűzhely őrzőinek. Ennek ellenére csak igen későn, a XVIII. század végén kezdenek hazánkban komolyabban odafigyelni a tűzzel járó veszélyekre. Addigra számos város ‒ amelyben egymáshoz közel épített fa lakóházak álltak ‒ esett áldozatául egy-egy tűzvésznek. Debrecenben például 1802-ben 1500 lakóház vált a tűz martalékává. De nem is kell ennyire messzire menni: Beregszászban 1739-ben és 1880-ban olyan hatalmas tűzvészvolt, hogy a város nagy része elpusztult. 1918-ban pedig a helyi református templom égett le. Munkácsi várban 1834-ben a lőporraktár robbant fel, a tüzet csak egy hét után tudták eloltani. Addigra az összes faépítmény leégett. Ungvárt sem kímélte a tűzvész 1907-ben: a város számos épülete, köztük az 1794-ben épített zsinagóga is a lángok áldozatául esett.
Pedig esténként felhangzott a figyelmeztetés a lámpagyújtó szájából:
„Éjfélt ütött már az óra,
térjetek hát nyugovóra!”
„Tűzre, vízre vigyázzatok,
le ne égjen a házatok!”
Ha mégis tűz keletkezett, a lakosok önerőből, kannákkal próbálták azt eloltani. Később önkéntes tűzoltók tevékenykedtek a településeken. Az első, tizenkét képzett tűzoltóból álló osztagot gróf Széchenyi Ödön alapította meg 1870-ben Pesten.
A kárpátaljai tűzvédelemről az első iratok 1844-ből származnak. Néhány évtizeddel később, 1875-ben alakult meg az első tűzoltóság Ungváron. 1893-ban elrendelték az Ung-parti városban, hogy tűz esetén minden 20 és 40 év közötti egészséges férfinak kötelessége részt venni a tűzoltásban. 1905-ben öt képzett és negyven önkéntes lánglovag tevékenykedett Ungváron.
A Csehszlovák időszakban újabb változások következtek be a tűzvédelemben: a városok mellett a falvakban is létrejöttek az önkéntes tűzoltócsoportok. 1922-ben Ungváron tűzoltószövetség alakult, majd 1932-től a városban megkezdődött a tűzoltóképzés. Ennek köszönhetően 1933-ban már 223 tűzoltóegység működött Kárpátalján. Felszereltségük még hiányos volt, mindössze hat autó, 12 gépi és 220 kézi szivattyú állt a rendelkezésükre. A szovjet érában javult a helyzet, csak Ungváron hét tűzoltó autó segítette a tűzoltást. Ezek a kocsik GAZ és Zil gyártmányok voltak.
Sajnos a rendszerváltás után nem korszerűsítették a tűzoltóállomásokat, így a mai napig nagy problémát jelent a tűzesetek kezelése. Holott a kárpátaljai tűzoltók éppúgy megérdemelnék, hogy áldozatos, nemegyszer életmentő munkájukat megfelelő munkaeszközökkel és a felesleges sérüléseket elkerülve végezhessék.
Visszatérve Szent Flóriánra: a néphit szerint, ha Flórián napján, azaz május 4-én esik az eső (márpedig ez a mai napon így is történt) az ország mentes lesz a tűzesetektől. Így legyen!
Isten éltesse a kárpátaljai lánglovagokat!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma