Kárpátalja anno: a nyerítő kántortól a húsvéti bárányon át az önérzetes orvosig

Már a régi lapokban is előszeretettel írtak meg egy-egy tréfás történetet, anekdotát. Ezúttal az Ugocsa és az Ung hetilapokból olvashatunk el néhány vicces írást.

Nyerítő kántor

Egy községben, mint laptársunk, Sz. írja, tavaly nagyon rossz termés volt búzában, ugyannyira, hogy a nemes presbitérium egyhangúlag kimondta, hogy ebben az évben a rektoramnak búza provent helyett zabot adnak. Ezt a körülményt tudtul adandó, egy bizottság alakult, mely vasárnapi istentisztelet után beállított a rektorhoz és illő bevezetés után előadta neki a dolog mibenállását. Helyes, nagyon jó uraim, felelt az érdekelt, én akkor kendteknek ezentúl nem énekelni fogok a templomban, hanem nyeríteni. (Ugocsa hetilap, 1893. május 7.)

A húsvéti bárány

Egy háziasszony mindenáron húsvéti bárányt szeretett volna a terítékre adni, s azért el is küldötte a hetest, hogy kerítsen akárhonnan. A hetes bejárta az egész várost, de bárányt nem kapott sehol. Haza felé jövet benézett a templomba, hogy a hon nem talált gazdákat ott várja meg s ott kérdezősködjön a bárány után. A litánia javában állott s épen azon része következett, ha bárányról van szó, ki elveszett a világ bűneiért. A fiú megkönnyebbült lélekkel hagyta ott a templomot s gazdasszonya elé állva jelenté, hogy nincs bárány a határba, mert – nem is tudom mitül – de mind elveszett. Most imádkoznak értük a templomban. (Ugocsa hetilap, 1889. április 21.)

Az önérzetes orvos

Egy ungmegyei faluban igen jó viszonyban élnek egymással a kapatos emberek: az orvos, jegyző, meg a pap. Egyszer a betegségekről folyt a szó, s különösen a bacillusokról beszéltek sokat.

– Már én nem sokat hiszek bennük – mondotta a jegyző –, de a ti tudományotok se nagy – vetette oda az orvosnak – láttam a múlt heti esetedet. Az az ember, akit valami bélbaj ellen kezeltél, tüdőgyulladásban halt meg.

Ez ellen aztán erélyesen tiltakozott az orvos. – Ezt kikérem magamnak – felelte önérzetesen – mert akit én bélbaj ellen kezelek, az abban is hal meg! (Ung hetilap, 1912. július 7.)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma