IV. BercsényiFeszt és Honeybeast-koncert Ungváron

Kárpátalja anno: A Tisza forrásánál

Szerző: | 2021.08.26., 13:25 | Kárpátalja anno

A Tisza forrásánál (Fotó: www.tisza-forras.hu)

Ezen a héten a Tisza került előtérbe a Kárpátalja anno rovatban. Pár nappal ezelőtt Szabolcska Mihály református lelkész, költő Amerre a Tisza folyik című, 1891-ben írt költeményét tettük közzé. Néhány évvel később, 1899. szeptember 24-én jelent meg a Kárpáti Lapok oldalán Szalay Károly A Tisza forrásánál című verse, melyet az Országos Nemzeti Szövetség alakuló gyűlésén szerzett.

Szalay Károly 1859-ben született Sárospatakon. Iskolai tanulmányait részben itt, részben Beregszászban folytatta. Az utrechti és leideni egyetemen bölcseletet tanult, majd a német, a francia és az angol egyetemeket látogatta. 1886-tól a budapesti református főgimnázium tanára volt, latint és görögöt tanított. A középiskolai oktatás célját szolgáló szemléltető eszközeivel részt vett az 1896-os millenniumi kiállításon. Az 1900-as párizsi világkiállításon kitüntetést is nyert. Számos lapban – Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Sárospataki Lapok, Protestáns Szemle, Vasárnapi Ujság, Kárpáti Lapok, Fővárosi Lapok, Egyetértés, Magyar Világ, Pesti Napló, a Budapesti Napló – jelent meg írása.

A Tisza forrásánál című verse tíz évvel azután íródott, hogy a Fekete-Tisza folyásának eredetét felkutatták és megjelölték. A Fekete-Tisza, melyet a Tisza forrásának tekintenek, a Máramarosi Havasokban, a Fagyalos hegységben ered 1265 m-es tengerszint feletti magasságban.

Hol föld anyánk ős melléből buzogsz,

Álltam fejednél nagy magyar folyó;

Édes hazánk ezüst szalagjaként,

Innen fakaszt a földet Alkotó.

Kristály habod lágyan zsongó vizét,

Merengve nézi tétova szemem

S ajkamra jő, mint jóleső sóhaj:

Mily tiszta vagy! én édes Istenem!

Sziklákon át rohansz; völgyön; hegyen

S rónák ölén mig rád mosolyog az ég:

Kaczéron nézi benned csillagát

S fényes napját a megmérhetetlen ég.

S dús partidon egy nemzet szive ver

S az ősi nyelv szaván búsong a dal

S féket veszítve, gátat hogy ha törsz

Haragvó lelke zúg hullámiddal.

Ott halsz meg is, hol sírunk domborul.

E szent haza bölcsőd s sírod velünk

Lombkoszorus Kárpátunk méhiből,

Jó kedviben fakaszta Istenünk.

S hús habjaid varázsa leköt

Szomjúhozó ajk hogyha izlelé,

Hogy a ki tőled elszakadni vágy:

Talán a szíve megszakad belé!?

Buzogj, csevegj Tiszánk élő feje!

Kristály vized arról beszél nekünk,

Hogy mig honunk szerelme tiszta, szent,

A fél világ se győzhet ellenünk.

S mig partidon Árpád emléke él

S édes anyánk nyelvén búsong a dal,

Míg egy magyar szív dobban e helyen:

Áldást a honra kér imáival!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This