Kárpátalja anno: adventi gondolatok 1922-ből

A Határszéli Ujság 1922. december 3-i számában adventi időszakra vonatkozó gondolatokat olvashatunk. Az ott leírtak akár ma is aktuálisak lehetnek.

„A megváltóvárás ideje elérkezett. A keresztény népek lelkében valami borongó vágyakozás kél a betlehemi csillag után, amely megmutatta azt a helyet, ahol a világ Megváltója a földre születik. Abban a négyezer esztendős lelki éjszakában, melynek sötétjében a bibliai népek milliói kavarogtak egymás körül, mindenki azután a hajnal után áhítozott, amelynek harmatoznia kellett a Megváltó isteni küldését.

Ez e hajnali harmatozás azonban ma is, ezerkilencszázhuszonkét év után, reménnyel táplálja az emberiség lelkét. Nincs a földnek olyan leigázott keresztény népe, amely ezeken a napokon ne szállna le a lelke fenekére és ne borulna térdre erős hite oltáránál és ne kérné a világ felett uralkodó Mindenhatót a Megváltó küldésére.

Soha még nagyobb szükségünk nem volt az adventekre, mint most, ezekben a rabszolga-sorsú időkben, amikor a magunkban táplált hit melegénél is dermegünk, mert a ránk szakadt éjszaka csillagtalan és ijesztően sötét.

A profán életben igen szeretik hangoztatni a megváltóvárást, úgy politikai mint gazdasági vonatkozásokban.

Kétségtelen, hogy a mai adventi időkben igen aktuálisnak látszik erről elmélkedni, mert hiszen megváltó számba menne az, aki például Európát az általános nyomortól, a magyarságot pedig a rabszolgasorstól megváltaná.

Ilyen ember azonban még nem jelentkezett, bár nem tudja senki, hogy ennek a megváltónak a születése megvolt-e már, vagy ezt is még a bűnbánó advent előzi meg.

A keresztény gondolat távol áll attól, hogy a megváltóvárást ilyen értelemben profanizálja. A keresztény gondolat, mely a szenvedés, a tűrés és a bizodalom tanait elösmeri, a megváltóvárást csakis a maga bibliai vonatkozásában értelmezi és egy magasabb, isteni erőtől eredő megváltásban hisz, amelynek a mai szenvedések után be kell következnie.

Azért írjuk tehát ezeket a sorokat az advent elé, hogy figyelmeztessünk minden keresztényt arra a nagy ünnepre, melyen meg kell tisztulnia e földnek minden salaktól, amelyben ma a lelkek kincse eltemetve sínylődik. »Harmatozzatok, égi magasok« szól az adventi hajnali ének: a »rorate« misztikus légköre ott terjeng a lelkek körül és várakozásra késztet minden halandót, a sötétben való botorkálás idején…”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma