Kárpátalja anno: anyák napjára

Szerző: | 2021.05.04., 14:04 | Kárpátalja anno

Fotó: www.100krokiv.info

Május első vasárnapján, anyák napján édesanyák és nagymamák millióinak szeme csillog a meghatottságtól, s szívük eltelik örömmel és hálával.

Az ünnep története egészen az ókori Görögországig vezethető vissza, s az elmúlt évezredekben az egyes országok és népek saját anyák napi ünnepeket honosítottak meg. Januártól decemberig a világ egyes tájain más-más időpontban és módon emlékeznek meg az édesanyákról.

A magyar kultúrába 1925-ben került be az anyák napja, amikor a MÁV gépgyárban munkásgyerekek közreműködésével ünnepséget szerveztek az édesanyák tiszteletére. Ezt követően a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt terjesztette tovább az eszmét. 1928-ban már miniszteri rendelet tette hivatalossá az anyák napja iskolai megünneplését.

Ha a nem hivatalos oldalát nézzük az édesanyák ünneplésének, elmondhatjuk, hogy amióta ember az ember, gyermek a gyermek, mindig szeretettel gondolt az édesanyákra. Számtalan vers, ének, festmény és egyéb alkotás ennek a megmondhatója.

Elég csak arra a Bodnár István által költött versre gondolni, amelyet a Beregmegyei Irodalmi és Műpártoló Egyesület 1897. december 31-i irodalmi estéjén Trencsény Lajos felolvasott. Ezzel kívánunk valamennyi édesanyának és nagymamának sok boldogságot anyák napján!

Anya levele a fiának

Hetyke jogász-gyerek ír haza anyjának:

„Nem lesz párja Pesten a jurista bálnak”

– Elkeríti szépen,

De biz az a vége!

„Lelkem, édes anyám,

Egy kis pénz is kéne!

Szegény özvegyasszony visszaír fiának:

„Hat forint az ára, tudod, a búzának”

– Panaszkodik hosszan,

Lelkét is kitárja:

„Nincs…nincs…miből küldjek!

De aztán megbánja.

S uj levelet ir már…Szive kitör mégis…

Hajtják az adót is…lip lop a cseléd is…

– Mit ír, keserűség,

Csupa könny barázda,–

Az ő lelke Vérzik,

De fiát sajnálja!

Eltöpreng sokáig a vén karosszékben,

Elmereng a szive száz meg száz emléken.

Édes, szelíd érzés

Lágyan elringatja:

Éppen oly mulatós,

Akárcsak az apja!

„Az apja…az apjuk könnyet morzsol széjjel

S nem tudja mi történt ott bent a szívével!

Mint mikor az arany

A tűzben felolvad;

Lágy, édes érzési

Gyöngy betűkbe folynak.

Nem panaszkodik már, száz gondja nem bántja,

– Átrezdül a lelkén régi ifjúsága:

…Az a quadrill”…csárdás…!

Könnyei peregnek –

– Integet a falról

Képe az „öregnek!“

Mintha kezét fogná, suttogna, beszélne,

Édes szeretet már minden a levélbe…

– Pár tízest becsusztat

S egy kis ráadással

Megszerzi jó bőven:

Anyai tanácscsal!

S ott csillog már könyje mind az öt pecséten,

Még csupán az adó motoszkál fejében;

»Ejh, adta fináncza

Pár hétig csak várhat?!«

S egész nap egy régi

Nótát dudorászgat.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This