Kárpátalja anno: „Bánóczy Ferenc, több semmi”

Bánóczy Ferenc Ung megyei főjegyző, újságíró és lapszerkesztő Sátoraljaújhelyen született 1829. augusztus 19-én. Iskolai tanulmányait helyben, valamint Kassán folytatta.

19 évesen ’48-as honvédként bekapcsolódott a magyar szabadságharcba.

1856–1860 között Ungváron, a törvényszéknél szolgált, majd 1860-ban alkotmányos tisztviselő lett. 1867-ben Ung megye első aljegyzőjévé választották. 1871-ben lett főjegyző, amely tisztségét 1886. december 31-én bekövetkezett haláláig töltötte be.

Az állami tisztség mellett jelentős újságírói és lapszerkesztői tevékenységet folytatott. A Pesti Naplónak és majdnem valamennyi fővárosi lapnak rendes levelezője volt. 1863. május 2-án Felvidék címmel vegyes tartalmú hetilapot indított el Ungváron. Ennek folytatásaként 1867. október 16-án megalapította az Ung című hetilapot, melynek szerkesztője volt 1876-ig.

Egy kedves anekdota is fennmaradt Bánóczy Ferencről, melyet az Ung hetilap 1918. július 21-i száma közölt:

„Bánóczy Ferenc, Ung megyének egykori jeles volt főjegyzője s az Ung érdemes szerkesztője. Bekény Belizár, az ungvári járásbíróság egykori vezetője s a hivatali álláson kívül is mindketten az ungvári életnek közkedveltségű tagjai; mindkettő puritán jellem: az egyik túl komoly, a másik mindig, még bajában is kifogyhatatlan jó kedvű s hamisítatlan humoru. Az öreg vármegyeháza gyakran hozta őket össze; hivatalos óra előtt és után is a vármegyeháza előtt gyakran társalogtak, hol komoly, hol vidám természetű ügyekről. Bánóczy, a mélyen ülő s tipikus, hatalmas szemöldök alól fürkésző szemével, amely arcának komolyabb és mindig gondolkodó kifejezést kölcsönzött. Bekény az ő nyílt, örökösen vidám ábrázatával, két ellentétes temperamentumos férfiút tüntetett fel, akik nem egyszer évődtek egymással minden komolyabb következmény nélkül.

Egy alkalommal Bekény azzal búcsúzott el Bánóczytól, hogy néhány napig nem látják egymást, mert hivatalos ügyben Pestre utazik. No jó, hogy mondtad, szól Bánóczy, egy szívességre kérnélek. Csináltathatnál nekem vizitkártyát. Nagyon szívesen, mondja Bökény, ha el nem felejtem, mert tudod, hogy az embernek Pesten sok látni és hallani valója akad. Aztán mi legyen rajta? No, hát mi? – Bánóczy Ferenc, több semmi. Nagyon jó, ezt csakugyan el nem felejtem. Azzal elváltak. Vagy egy hét múlva találkoznak. Kölcsönös üdvözlés után kérdi Bánóczy: No hát Belizár, el nem felejtetted, amire kértelek? Már hogy felejtettem volna el, s azzal zsebébe nyúlt s átadja a csomagot Bánóczynak; s szívességet megköszönve s az anyagiakat elintézve, megszólal Bánóczy, no de hadd lássam, milyen? S azzal kibontja a csomagot s olvassa: BÁNÓCZY FERENC TÖBB SEMMI! Bánóczy összehúzza szemöldökét s a szeme mintha szikrázott volna. Hát ez mi?… Hát nem azt mondtad? – mondja derűs arccal Bekény. …Jól van már no… nagy kópé vagy Te Belizár.”

A Bánóczy Ferencről készült felvétel az Ung hetilap 1912. december 25-i számában jelent meg.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma