Kárpátalja anno: Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina házassága

Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina 1695-ben épp ezen a napon, június 11-én fogadott egymásnak örök hűséget.

Ung vármegye főispánja, továbbá a Rákóczi-szabadságharc kiemelkedő alakja másodszor házasodott meg. Első felesége, Drugeth Krisztina 1691-ben hunyt el. Második neje, Csáky Krisztina grófnő, akit a „vépi Vénusz” címmel is felruháztak, a szepesi várban látta meg a napvilágot 1654. november 4-én Csáky István országbíró és Lónyay Margit leányaként.

Első férje gróf Erdődy Sándor volt, majd annak halála után Draskovics Miklós felesége lett. Másodszor is özvegységre jutott. Ezután lett Bercsényi Miklós felesége.

A Rákóczi-szabadságharc leverése után Bercsényi és felesége száműzetésbe vonultak. Csáky Krisztina előbb Brezán várában élt, majd 1718-ban követte férjét a törökországi Rodostóba. Itt hunyt el 1723-ban, férje két évvel élte túl. A házaspár hamvait 1906-ban hozták haza Kassára, s a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.

Bercsényiék esküvőjéről részletesen olvashatunk Thaly Kálmán 1894-ben Budapesten megjelentett könyvéből. A mű címe: Bercsényi házassága. Történeti ének 1695-ből. Írta Kőszeghy Pál. A Varsóban levő eredeti kéziratról közli Thaly Kálmán.

Thaly Kálmán a könyv bevezetőjében részletesen ismerteti, miként került hozzá Kőszeghy írása. Eszerint Rómer Flóris régész, művészettörténész 1874-ben Varsóban járt, ahol kutatási célból felkereste a Krasiński Könyvtárat. Ott bukkant rá arra a két Kőszeghy Pál-kéziratra, melyek Rákócziról és Bercsényiről szóltak. Felfedezését megosztotta Thaly Kálmánnal is, aki több éves próbálkozás után elérte, hogy 1890-ben lemásolhassák a kéziratokat, majd ő maga sajtó alá rendezte azokat.

Azt is leírja a szerző, hogy milyen kapcsolatban álltak a Kőszeghyek a Bercsényi családdal. Állítása szerint Kőszeghy Pál édesapja, Kőszeghy György (1640–1711) előbb az idősebb Bercsényi Miklós szolgálatában állt, majd a fiatalabb Bercsényi Miklós mellé került Ungvárra, előbb tisztartóként, majd uradalmi pénztárnokként.

Kőszeghy György idősebbik fia a „latin iskolákat végzett, szép képzettségű, költői lelkületű” Pál volt. Thaly leírása alapján „…széleskörű olvasottságát Bercsényi gazdag könyvtárában, sima udvari modorát ura társaságában szerezte, – ifjúkorától kezdve a fényes szellemű fiatal gróf oldala mellett tartózkodott, talán már mint nemes-apród is. És mert Pálnak egyéb jó tulajdonai, ügyessége, értelmessége, megbízhatósága mellé, az atyjától öröklött igaz hűség is, és mély, benső ragaszkodás a Bercsényi-családhoz, jóltevőikhez, járult: az ifjabb Miklós gróf mind jobban megkedvelé őt; magával vitte mindenüvé, útjaira s a táborokba is, és legbensőbb meghitt emberévé, titkárává avatta.”

Kőszeghy Pál ott volt Bercsényi mellett Bécsben, Pozsonyban, Nagyszombaton és nem utolsó sorban Vépen, ahol Bercsényi megismerkedett Csáky Krisztinával. Kőszeghy a későbbi Bercsényiné bizalmát is megnyerte, Krisztina úrnő számos küldetéssel bízta meg. Azonban Kőszeghy Pál korán elhunyt. Bár halálának pontos időpontja nem ismert, valószínűleg 1703 körül már nem élt. Árván maradt gyermekeit a Bercsényi család vette pártfogás alá, s a gyermekek a száműzetésbe is követték Bercsényi Miklóst és feleségét. Csáky Krisztina halála után Kőszeghy Pál idősebb gyermekét, Zsuzsannát (aki iránt Mikes Kelemen is gyengéd érzelmeket tálált) feleségül is vette Bercsényi Miklós. Házasságuk mindössze két évig tartott: Bercsényi 1725-ben bekövetkezett halálával ért véget.

Kőszeghy Pál tehát jól ismerte Bercsényi Miklóst és feleségét, Krisztinát. Bercsényi fiatalkoráról, első házasságáról és egyéb tevékenységéről két könyvet is írt, ám ezek nem maradtak fenn. Viszont a Csáky Krisztinával kötött menyegzőről írt, 800 Zrínyi-versszakból álló művét – melyet magának Krisztinának ajánlott – megőrizte az utókor. Költeményében részletesen kitért Bercsényi Miklós első feleségének halálára, az özvegységben eltöltött évekre, a Csáky Krisztinával történő megismerkedésre és az udvarlás időszakára.

Krisztina volt, ki holt: Krisztina ím ez is,

Kétszer özvegy lett az, másodszor ím ez is;

Nagy familia volt: nagy nemzet ím ez is,

Volt az okos, szép s jó: bölcs szép s jó ím ez is

Majd az eljegyzésről is ír:

Midőn Krisztinának lett hajlandósága

S gyűrűjének titkon elcserélt váltsága.

Kiben Gróf Forgáchnuk közbenjárósága

Volt, s tölt Bercsényinek régi kívánsága.

Most köttetett öszve szíve ő szívével,

Bizonyítván eztet váltott gyűrűjével

S szerelmesen öszvefoglalt jobbkezével,

Örök társaságra mutatott jegyével:

Az szerelmeseknek nehéz ugyan várni,

Egymástúl főképpen távul lenni s járni,

Röpdös gondolatjok egymáshoz vizárnyi, –

S az elmébűl éjjel sem lehet kizárni.

Nehezen válának el ugyan egymástól,

Mint az testben lévő lélek az test-társtúl;

Búcsúzik sóhajtva ez is Krisztináiul, –

Bánja amaz is, hogy elvál Miklósától.

Végül a házasságkötésre is rátér Kőszeghy, melyet Vépen tartottak meg 1695. június 11-én.

Szombaton  ezeknek szerelmes anyjával:

Méltóságos, kegyes Csáky Krisztinával

Megesküdt Bercsényi, s Isten áldásával

Takarództak együtt Vénus paplanjával.

Boldog, kinek Isten illyen társot adott,

S kinek keze közé ily asszony akadott

S elválhatatlanúl az kihez ragadott, –

Attúl minden bú s gond messzire szaladott.

Kőszeghy még hosszan ecseteli Csáky Krisztina szépségét és erényeit. Thaly bevezetőjéből pedig az is kiderül, hogy a kortársai milyennek látták Csáky Krisztinát:

„…Csáky Krisztina grófnő, ámbár Bercsényinél tíz évvel idősebb, még mindig igen szép asszony volt; és amellett nagyműveltségű, éles eszű, ritka jóságú úrnő, aki kellemes és rendkívül finom modorával, előkelő megjelenésével elragadott mindenkit. Mint országbíró leánya és országbíró özvegye, mint Eleonóra császárnő palotahölgye, egyike volt az ország legelső úrnőinek; fényszerető, ám szelíd, jóságos és kegyes. Bő olvasottságú, kifejlett műízlésű; költészetnek, művészeteknek, a finom női kézműiparnak buzgó pártfogója, terjesztője és művelője, — de e mellett gondos gazdasszony is. Valódi mintaképe a mind e kiváló erényekben tündöklő régi magyar főúri nőknek, nemcsak a saját korában: hanem – bátran elmondhatjuk – a legkitűnőbb magyar asszonyok egyike az elmúlt időkből.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma