Kárpátalja anno: Csopey Antal görögkatolikus kanonok, Száldobos szülötte

Csopey Antal teológiai doktor, görögkatolikus kanonok, káptalani helynök, címzetes apát, Szentszéki tanácsos 1816-ban született a Máramaros vármegyei Száldoboson, „mely falu a bérczekről lefolyó Tisza jobb partján, Huszt város tőszomszédságában fekszik”.

Életrajzát a Vasárnapi Ujság 1864. október 30-i számából, valamint Bendász István görögkatolikus kanonok feljegyzéseiből ismerhetjük.

Csopej Tódor száldobosi görögkatolikus pap és Seregélly Juliánna gyermekeként látta meg a napvilágot. Gimnáziumi tanulmányait Máramarosszigeten végezte, majd Pesten tanult bölcseletet. Teológiai tanulmányait Nagyszombaton kezdte meg, majd Ungváron fejezte be. 1839-ben szentelték pappá, ezután Bocskón lett segédlelkész. „Itt folytonosan tudományokkal foglalkozott, és pedig oly szorgalommal, hogy pár havi segédlelkészkedés után ismét Pestre jött, és tudori koszorúval diszitvetért vissza megyéjébe, hol a püspöki kormány a papnövendékek lelkészévé nevezte ki.”

Hazai jogot, 1845-ben pedig erkölcstant és pásztorkodástant is tanított a papnevelőben. 1855-ben ungvári kanonok lett, és a kormány kinevezte a megye népoktatási tanintézeteinek királyi főfelügyelőjévé.

„Ezen időben lépett a felsőbb tanodákból a népnevelés parlag mezejére. A ki hazánk felső részein, főképen az oroszajku lakosok anyagi pangását és szellemi fejletlenségét ismeri, részvéttel telik el a hátramaradás állapota fölött s szánalommal kénytelen bevallani, hogy a haza még sokkal tartozik e fiainak, hogy őket legalább a tespedésböl fölrázza és a szellemi fejlődés bár csak legalsó fokáig fölemelhesse. És íme a népnevelés és szellemi haladás ezen fölkent bajnoka az első legnehezebb akadályokkal már már megküzdött, a parlag téreket kiegyengette, s működésének szép sikere már kézzelfogható eredményekben nyilatkozik. 1861-től a munkácsi püspökség alatt levő iskolás gyermekek száma 3230-al szaporodott (I.V. Ujs. f. évi 14. sz.) és aránylag ugyanannyi iskolával. …S mindez leginkább azon férfiú érdeme, kinek úttörő erejét és kitartását itt elismerni alkalmat veszünk.”

Nem kevésbé volt fontos Csopey Antal irodalmi tevékenysége. A magyar óhitűek számára lefordította görög eredetiből a szertartásukat. Neveléstan-kézikönyvet írt a szemináriumnak, valamint egy másik művet adott ki a szertartások magyarázatáról.

Életében jelentős változást hozott, hogy a munkácsi görögkatolikus püspök, Popovits Bazil 1864. október 19-én történt halála után a püspökség ideiglenes kormányzatával bízták meg. Feladatát Pankovics István 1867-es püspöki kinevezéséig látta el. A Religio folyóirat 1867. június 22-i száma, miközben Pankovics István püspöki beiktatásáról emlékezett meg, részletes leírást közölt Csopey Antal búcsúzásáról: „Egy férfi lépett a királyi ajtóelé, – azon férfiú, ki az elárvult megyét, valljuk meg, igen nehéz és ritka higadtságot és eszélyességet igénylő körülmények között három éven át ernyedetlen buzgósággal és kitartással vezette, kormányozta: ft. Csopey Antal káptalani helyettnök ur. Nem csalatkoztunk, mert jól láttuk, hogy nem egy ősz s ifjú pap arczán könnyek peregtek alá. Gondoljuk meg, hogy e nagy megyének, melyet ő nagysága oly jól ismer, csaknem összes papsága tanitványi avagy baráti kötelékkel csatoltatik hozzá; kit a közbizalom helyettnökké tett, s ki most hivatalát főpásztora kezébe volt teendő. A papság körébe sereglett, a szónok ajkai megnyíltak; komolyan, nyugodtan szólt ö. Beszéd közben felolvastattak az okiratok. A helyettnök újra felvevé a szót, búcsút vett hivatalától és a vezetésre bizott hívektől, – megkezdé a hódolati kézcsókolást.”

Csopey Antal tíz évvel később, 1877. szeptember 10-én hunyt el Ungváron.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma