Kárpátalja anno: „Dörög az ég kárpátok aljába”

Szerző: | 2020.09.24., 16:55 | Kárpátalja anno

Fotó: www.pershij.com.ua

Édes Andor Az én dalom című verse a Bereg hetilap 1876, december 17-i számában jelent meg.

Köd borong a királyházi határon…

Kialudt az ón reménység világom.

Kipirul még Tiszántúl a napsugár,

Hejh de szivem nagy bajára

Csak a sírnak éjjé vár. –

Szép csillag a Ilii szerelem csillaga…

Szerettem, mint csillagát az éjszaka,

Jött a felhő – csalódások felhője

S szerelmemet – a ragyogót

Búfátyolba temette.

Fagyott ágnak nem nyilik több virága…

Ne csalogass Kassa legszebb barnája!

Örök a tél, mely fagyasztja keblemet.

Tiszta lánggal, igaz hévvel,

Már soha nem szerethet. –

Harmat csillog a gyöngyvirág szűz haván…

Könytől remeg bűbánatos szempillám.

Gyöngyvirág a reggharmatot fölissza

Hejh de az én keservemnek,

A köny nem lesz vigasza.

Holló szállott a tavaszi vetésre…

Gyászba borult szivtavaszom reménye.

Feketébe öltözött a lelkem is,

Hogyne! mikor – uram bocsá’ –

Megcsalt az egy igaz is! –

Dörög az ég a kárpátok aljába–

Ömölni fog magyar vér is javába . . .

Te csak akkor imádkozzál édesem

S ne félj, nem jö vissza többé Kinek nincs senkije sem.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This