Kárpátalja anno: Fedák Sári bokája
Hetven évvel ezelőtt, 1955. május 5-én hunyt el Fedák Sári, minden idők legismertebb magyar primadonnája, akire szülővárosa, Beregszász a mai napig büszkén emlékezik.
A színésznő körül mindig számos anekdota keringett. Éppen ezért emléke előtt is egy kedves történettel kedveskedünk.
Dr. Fábián Sándor Fedák Sári bokája című írásából idézünk, mely az Amerikai Magyar Világ 1973. január 21-i számában jelent meg.
„A kilencszázas évek elején Fedák Sári is hosszú szoknyában pompázott. Ezt bizonyítja az országszerte, városban, tanyán és faluban énekelt, fütyörészett népszerű sláger:
»Fedák Sári libája beúszott a Dunába.
Kettőt lépett utána:
Sáros lett a Fedák Sári fehér alsószoknyája.«
Ebben a női bájakkal zsugori világban csaknem kiugrott koplalásra kárhoztatott szemünk, amikor az autóbusz-, meg a villamosmegállónál lestük, hogyan helyezi a hölgy a lábát a lépcsőre és miként kerül napfényre az izgalmas boka…
Fedák Sári büszkélkedhetett a maga idején a földkerekség legformásabb, legtökéletesebb bokáival. Ezt a »történelmi tényt« mindenki tudja, aki figyelemmel kíséri a női bokák tanulmányát. Azt azonban kevesen tudják, hogy milyen súlyos fejtörést okoztak ezek a híres bokák. Elmesélem.
Közel hetven esztendővel ezelőtt Beöthy László korának színházi fejedelme úgy határozott, hogy a Király Színházat a János vitézzel nyitja meg Fedák Sárival a címszerepben. Fedák Sári átlapozta a szerepét és csak ennyit mondott:
– Naiv mese – és elutazott a Tátrába.
Amikor visszatért, megkezdődött Fedák puhítása.
– Ki szerezte a darab zenéjét? – kérdezte Zsazsa.
– Kacsóh Pongrác – válaszolták.
– Hát az meg ki? Sose hallottam a nevét!
– Kacsóh Pongrác a Tavaszmező utcai gimnázium matematika tanára.
– Mit irt eddig? – kíváncsiskodott Zsazsa.
– Tudományos műveket az elektromos rezgésről.
Fedák hápogott, hümmögött.
– Remek a szereped – biztatta Rákosi Szidi. A te szilaj merészséged diadalmaskodni fog ebben a darabban!
Bakonyi Károly, a librettista még azzal is megpaprikázta Zsazsa meggyúrását, hogy közölte:
– Kukorica Jancsi lebegő, libegő gatyában, János vitéz meg huszáros csizmában jelenik meg a színen.
Fedáknak se kellett több, így kiáltott fel: – Borzalom! Borzalom! Hát csak nem képzelik, hogy én gatyát húzok fel, meg rámás csizmába szorítom a bokámat!? A bokák…
Igen! Igen! Ezek a világhíres bokák okozták a bonyodalmat. Fedák ugyanis a trikós szerepeket kedvelte. A feszes, hajszálvékony trikóban maradéktalanul tündökölt szoborszerű alakja és megmutatkoztak a fenséges bokák.
Száz szónak is egy a vége. Végül is engedett Fedák és 1904. nov. 18-án bemutatták a János vitézt. A premieren fergeteges taps fogadta Zsuzsát, amikor a színpadra lépett és éleset pattintott karikás ostorával. A »bokamentes« János vitéz elindult a világsiker útján.”
A frenti felvétel az Színházi élet 1924-es kiadványában jelent meg. A képen Fedák Sári látható Hegedűs Gyula és Lukács Pál társaságában.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma