Kárpátalja anno: Firczák Gyula körlevele Szent István ünnepére

A mai napon, augusztus 20-án a magyar államra és annak megalapítójára, Szent I. István királyra emlékezünk.

Templomainkban megkondulnak a harangok, megszentelik az új búzából sütött kenyeret, településeinken megkoszorúzzák az emlékszobrokat. A magyar nemzet ünnepel.

Ahogy tették ezt őseink egy-két évszázaddal korábban, például 1900-ban is.

Az az év különleges esztendő volt: a világ új évszázadba lépett.

Magyarország is tevékenyen telt az 1900. esztendő:

Az Osztrák–Magyar Monarchiában bevezették az aranykoronát a forint helyett. Megjelent a Huszadik Század című folyóirat első száma. Megalakult Vázsonyi Vilmos irányításával a Polgári Demokrata Párt. Útjukra indították Budapesten a Posta által forgalomba állított automobiloknak nevezett gyűjtőjárműveket. Átadták a Szigetvárt és Kaposvárt összekötő vasutat.

Megszületett Fettich Nándor régész, ötvös; Barcsay Jenő grafikus, festőművész; Fekete István író; Szabó Lőrinc költő, műfordító; Márai Sándor író; Götz Gusztáv Európa-bajnok evezős; Háy Gyula magyar drámaíró, műfordító; Gábor Dénes Nobel-díjas magyar fizikus; Gecse Árpád szobrász, festőművész; Passuth László író műfordító; Remenyik Zsigmond író; Bruckner Győző kémikus, gyógyszervegyész; Komáromy Andor magyar karmester, zeneszerző; Gegesi Kiss Pál orvos; Rédei László matematikus; Joó Rózsi magyar színésznő; Féja Géza író, újságíró.

Az új évszázad első évében adta vissza lelkét teremtőjének Fászl István bencés szerzetes-tanár, ornitológus; Somlyai Gábor históriaíró; Zsolnay Vilmos pécsi keramikusművész; Munkácsy Mihály festő; Padányi Gulyás Jenő építészmérnök, politikus, néprajzi gyűjtő; Hollán Ernő hadmérnök, altábornagy, államtitkár.

Nem utolsó sorban, 1900-ban ünnepelte a magyar nép állama felállításának 900. évfordulóját.

Ebből az alkalomból Firczák Gyula, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke ünnepi körlevelet bocsátott ki. A főpásztori üzenet a Görög Katholikus Szemle 1900. augusztus 12-i számában jelent meg.

A cikk bevezetőjében olvashatjuk:

„Kilenczszázados jubileum!

Kilenczszáz esztendeje annak, hogy a magyar nép fölvette a keresztény vallást. Kilenczszáz esztendeje annak, hogy Magyarország a keresztény czivilizáczió zászlaja alá sorakozott s e zászló alatt óvta meg a hazát ellenségeitől, bent pedig a keresztény kultúra fáklyájával megvilágította a magyar nemzet szívét, eszét. Ennek emlékét üli meg hazánk minden igaz hitü keresztény polgára.

Nagy és lélekemelő ünnep ez, melyhez mindnyájan, kik a keresztény kultúra áldásait élvezzük, kell, hogy csatlakozzunk. Mi, kik távol vagyunk az ország szívétől, itt a Kárpátok bérczei közt szerényen bár, de annál nagyobb lelkesedéssel és őszinte buzgósággal emeljük fel szíveinket a Mindenható Istenhez, hogy áldja védje és óvja e drága hazánkat időtlen-időkig, valamint védte és oltalmazta azt a lefolyt kilenczszáz éven át.

Esdő szavunkat, szívünk hála szózatát visszhangozzák vadregényes bérczeink, mert minden helyről, a hol Istennek dicsőségére oltár van felállítva, hálaimát küld a Mindenhatóhoz népünk apraja, nagyja. És e magasztos ünnepre maga a főpásztor, egyházmegyénknek szeretve tisztelt püspöke, Firczák Gyula szólít fel minket ama körlevelében, melyet e hó 4-én csupán csak ezen ünnepségek alkalmából kiadott.”

Majd következik Firczák Gyula üzenete:

„Krisztusban kedvelt fiainknak, a. munkácsi gör. kath. egyházmegye nt. lelkészkedő papságának, üdvöt az Urban és főpásztori áldást”

Ünnepi előkészületek zaja tölti be Szent István birodalmát, hármas ünnepre készül a magyar katholicismus: a magyar kereszténységnek, a magyar királyságnak és a szent koronának kilenczszázados ünnepére. Az ünnepségek a legelső magyar király szent alakja/körül fonnak dicskoszorut, Szent Istvánt dicsőíti milliók ajka, a ki az Árpád által vérrel szerzett drága hont a keresztény vallás szilárd alapjára fektette s ezáltal annak létét és fennmaradását az európai népcsaládban biztosította.

Árpád nemzete előtt számos vitéznél vitézebb népfaj tett kísérletet honalapitásra hármas bérczünk árnyán, de ez állandóan egynek sem sikerült. A góthok, hunok, avarok, dákok gyors egymásutánban lettek kitörölve a nemzetek sorából – s a magyar nép immár ezredév óta nemcsak lakja e hont, hanem a nyugaton fejlődő kultúrának is védőfalául szolgált a pogány török és tatár barbárság sorvasztó hatása ellen. Ezt, Krisztusban kedvelt fiaim, legkevésbbé sem a nyers erőnek, hanem az isteni malasztnak, az isteni közreműködésnek, az isteni Gondviselésnek köszönhetjük, ki hazánk élére a legválságosabb időben egy valódi apostoli buzgalom királyt állított, egy szent Istvánt, aki a kard helyett a szent keresztet választó fegyverül. Ővolt az, kiről elmondhatjuk, hogy: «Istentől küldeték a nemzet megtérítésére.»

Ezen állításaimat fényesen igazolja történelmünk minden lapja, de különösen Árpádházi királyaink és a Hunyadiak dicső korszaka. Sőt, a ki nemzetünk múltját elfogulatlanul, oknyomozólag tanulmányozza, annak el kell ismernie azt is, hogy erős és valóban nagy csak akkor volt a magyar, amikor szent István örökségét: a ker. vallást, ápolni és őrizni kötelességének ismerte.

Ez az oka, – Krisztusban kedvelt fiaim, hogy szent István államalkotó tevékenységének és a magyar katholicismusnak kilenczszázados évfordulóján a lelkesedés örömtüze vet lángot széles e hazában, bérczen-sikon egyaránt.

De a magyar katholicismusnak ezen dicső ünnepében résztvenni nekünk, kárpátalji ruthéneknek is éppen úgy keresztényi, mint hazafias kötelességünk. Keresztényi kötelességünk, mert a ruthének azon ősei, kik Kiew mellől a honfoglaló Árpáddal együtt jöttek e hazába, a veszprémvölgyi és a tornovói görög apáczazárdák fölállítása folytán közvetlenül is részesültek Szent István apostoli működésének áldásaiban; a hazafias kötelem pedig reánk háramlik azért, mert Szent István országának mi is édes gyermekei voltunk és vagyunk. Amint egyek voltak őseink a magyarokkal a honfoglalásban és a hazaszeretetben, egyek voltak a pogány nép elleni küzdelmeknél a szent kereszt megvédésében: úgy egyeknek kell lennünk jelenleg is az államfenntartó katholicismus dicső ünneplésében is.

Hogy pedig az ország szívében fölhangzó örömünnep méltó visszhangot adjon bérczeinkről az alföld rónája felé, a magyar katholicismus 900 éves jubileuma alkalmából a következőket rendelem:

1. Szent István király napján (aug. 20.) e folyó évben egyházmegyém összes lelkészeti- és zárdatemplomaiban reggel litia végeztessék; tartassék ünnepélyes, hálaadó szent mise megfelelő szent beszéddel és nagy-doxológiával; délben huzassanak meg egyházmegyém minden templomának összes harangjai fél órán keresztül a lehetőséghez képest mozsárdörgéssel kapcsolatban, a középületek pedig nemzeti zászlókkal díszittessenek föl. Ezen ünnepélyes szent misére a világi és katonai hatóságok is meghívandók.

2. Ezenkívül, minthogy Szent István király hazánkat a Bold. Szűz égi oltalmába ajánlotta, folyó évi október 14-én, azaz »a Bold. Szűz oltalma ünnepén« egyházmegyei zarándoklatot fogok vezetni Mária-Pócsra, a Bold. Szűz eme hires kegyhelyére, melynek minél impozánsabbá tételére titeket, Krisztusban kedvelt fiaim s általatok egyházmegyém összes híveit már most meghívom. Itt fogunk könyörögni hazánk és egyházmegyénk jólétéért, hálát rebegvén a B. Szűznek a vett jókért.

Végre rendelem, hogy eme intézkedésemet a híveknek a legközelebbi vasárnapon a szószékről tudomására hozzátok.

Egyébként a mi Urunk Jézus Krisztus malasztja veletek. Az én szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban!

Marienbad, 1900. augusztus 4.

Krisztusban szives atyátok: Gyula püspök.”

Marosi Anita
Kárpátalja.ma