Kárpátalja anno: fornosi népballadák és népdalok

A kárpátaljai népballada és népzene kutatása egészen az 1800-as második feléig vezethető vissza. Úttörői Lehoczky Tivadar helytörténész, régész és Fincziczky Mihály folklorista voltak, akik elsősorban Ung és Bereg vármegye balladáit gyűjtötték össze.

A XIX. század első felében virágzott igazán a térség irodalmi hagyatékának felkutatása. Irodalmárok, zenészek és társadalomkutatók több gyűjtőutat is szerveztek Kárpátalja területére a mesék, szólások-mondások, mondák, népzenék és népballadák feltérképezésére. Élen jártak ebben a Sárospataki Református Főgimnázium tanárai és diákjai, tovább Bartók Béla, aki 1912-ben látogatta végig a kárpátaljai településeket. Ekkor járt Fornoson is, ahol 22 dalt sikerült rögzítenie. A többi között itt vették fel Az én kedves feleségem, A csikósok, a gulyások, a Most indulok az apám udvaráról, a Zöld bimbóból virág lesz, a Menjen el a ténsúrfi, ne kötődjön vélem, a Beregszászi három lány kezdetű népdalokat.

A teljes gyűjtemény megtalálható a Bartók-rend online felületén: http://systems.zti.hu/br/hu

Évtizedekkel később Vári Fábián László, Kossuth-díjas kárpátaljai költő Vannak ringó bölcsők (Intermix kiadó, 2012) című könyvében dolgozta fel a kárpátaljai népballadákat és népdalokat.

Itt említi meg A gróf és az apáca, valamint a Kállai asztal című balladákat, melyeknek számos változata van a kárpátaljai településeken.

A fornosi változatot 1988-ban jegyezték le egy helyi asszonytól, az 1914-ben született Darcsi Júliától.

Kállai asztal

A kállai asztal

Körül van karszékkel,

Közepén egy levél

Fekete pecséttel.

Legyen akárkié

Az a híres levél,

Csak engem vegyen el

Az a híres legény.

A kállai asztal

Körül van karszékkel,

Közepén egy pohár,

Tele van méreggel.

Legyen akárkié

Az a tele pohár,

Csak engem vigyen el

A keserű halál.

A gróf és az apáca

Egy magas hegytetőrül

Néztem a völgyön át.

Ott láttam három grófot,

Ki csónakán halász.

A legifjabbik gróf,

Ki csónak szélén áll,

Nyújtsa arany kulaccsát,

Hogy kóstoljam borát.

– Köszönöm a borodat,

Hisz úgysem ihatom,

Mert zárdába kell mennem,

Ott tőtöm nyugalmam.

– Ha te (j)a zárdába mégy,

Ott is felkereslek én,

Bemegyek a zárdába,

Meghúzom a csengőt.

Éjre a zárda előtt

Meghúzták a csengőt:

– Hol van az új apáca,

Ki most érkezett épp?

– Ide be nem jött senki,

Se ki nem mehetett.

– Rátok gyújtom a zárdát,

Ha be nem mehetek!

Erre a lány kilépett

Talpig fehérben már,

Haja rövidre vágva,

Hisz kész apáca már.

Erre a gróf lehúzta

Arany karikáját:

– Nesze, fogadd el tőlem

Szerelmem zálogát!

– Köszönöm a gyűrűdet,

Hisz én nem hordhatom,

Mer én szegény lány vagyok,

Te meg egy gróf vagyol.

Erre a gróf kihúzta

Zsebéből pisztolyát,

Lelövi az apácát,

Azután meg magát.

Fájdalmában a lejány

Csak ezt kiáltozta:

– Istenem, magam lettem

Szerelmem gyilkosa.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma