Kárpátalja anno: házasság heti „panaszok”
1996-ban indult útjára a Házasság hete program az Egyesült Királyságban, melyhez azóta számos ország csatlakozott. A házasságot népszerűsítő hetet minden év februárjában szervezik meg neves közéleti személyiségek, civil és egyházi szervezetek közreműködésével.
Ebből az alkalomból egy tréfás verssel készült a Kárpátalja anno sorozat, merthogy a nevetés, a bolondozás olyan „adalék”, ami megfűszerezi a házasságot.
A Panaszok című költeményt 1908-ban írta Csurgovich György, s a Görög Katholikus Szemlében jelent meg.
Férj:
Panaszra jöttem, szent atyám,
Az iránt hogy a feleségem,
Mert egy kicsit puhítgatám:
Elhagyott az iménti héten.
Kevéskét ittam. Nem tagadom.
Ám azért részeg nem valék!
Attól a kis czirógatástól
A háta se lehete kék.
Hívom haza… Szegényke jönne.
De az anyós?! Kő üsse meg!…
Tessék csak jól megránczigálni,
Hogy ne rontsa az éltemet!
Feleség:
Panaszra jöttem, szent atyám!
Rossz embernek indult a férjem.
Ha így tempóz továbbra is:
Nem maradunk mi egy kenyéren.
Ha belekóstol az italba:
A naturája fene rossz.
Egy-két szót, ha kibökdösök:
Engem tüstint „megreszkiroz.“
Kér, hogy mennék… Nem strájkolok…
De az anyós?!… No, hogy gonosz.
Begyét tessék jól srófra húzni,
Hogy hát ne volna haragos!
Egyik anyós:
Panaszra jöttem, főuram!
A vőm elverte lányomat.
Pedig egymást szeretgetik.
Hozzánk most is eljárogat.
Nem is czégér az én Gyurim.
De az anyja?… Az hárpia.
Előtte az én Erzsikémnek
Meg nem lehet maradnia!
Tessék kissé megregulázni
A szedte-vette vén kofát,
Hogy elmenjék a kedve ez’tég,
Csapni nálunk patáliát!
Másik anyós:
Panaszra jöttem főuram!
Mennyem elhagyta fiamat.
És igy a sok kemény dolog
Udvar körül mind rám szakadt.
Nem is egész rossz az asszonyka…
Nyelve talán hosszú kicsinyt?!
De a Bori? Már, mint az anyja,
Ő teszi meg köztük a csínyt!
A nyelvéből lenyesegetni
Méltóztassék egy-két csipetkét,
S a fiam még ma haza hozza
A satrafától a menyecskét!
Pap:
Petőfi Sándor! Hallod-e?
Ha jól tudom, te pengetéd:
Hogy sok ember keresi fel
Nap-nap mellett az Ur egét.
– S a kiről szól ott a panasz,
Majd nem mindég csak is pap az!
– Vedd vissza vádad, vén hamis.
Mert a’ bizony így meg nem áll.
Bajt itt, bajt ott, mindenfelé
Csak az anyós, – csak a’ csinál!
– Ha nem hinnéd: gyér le az égből.
S új verset írsz: éppen e végből!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma