Kárpátalja anno: híres Sándorok

A Sándor név jelentése: férfiakat vagy férfiaktól oltalmazó. A görög Alexander név rövidülésének magyarosodott alakja.

A történelemben számos híres, hírhedt személy viselte e nevet. A hódító Nagy Sándortól kezdve a nyelvész Kőrösi Csoma Sándoron keresztül a költők sora, Petőfi, Kányádi, Márai, Sík, Reményik, Weöres, Kisfaludy, Csoóri is ezt a nevet öregbítette.

Kárpátalja múltja sem fukarkodik a Sándor névre hallgató hírességek tekintetében.

Íme, néhány közülük:

Bonkáló Sándor irodalomtörténész

1880. január 22-én született a kárpátaljai Rahón. Az érettségit követően beiratkozott az Ungvári Görögkatolikus Szemináriumba. Jó nyelvérzéke hamar kiderült. A szláv nyelvek mellett németül, görögül, latinul is beszélt. A teológiát ugyan elvégezte, mégsem akart pap lenni. Jelentkezett a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1906-ban latin-német-szláv szakos diplomát és gimnáziumi tanári képesítést szerzett. Tanított Szegeden, majd Gyöngyösön. 1910-ben védte meg A rahói kis-orosz nyelvjárás leíró hangtana című doktori értekezését. Számos publikációja jelent meg különböző szakfolyóiratokban (olykor O. Rachovski álnéven). Elnyerte a szentpétervári Orosz Birodalmi Akadémia díját. 1913-ban másfél évre kiutazhatott Oroszországba. Hazatérése után, 1915-ben jelent meg A szlávok című összefoglaló, rendszerező munkája.

1917-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen orosz nyelv és irodalom szakos magántanárrá habilitálták. 1919-ben nyilvános rendes tanárrá nevezték ki, s egyben megbízták a rutén nyelv és irodalom tanszék megszervezésével.

Bonkáló tudományos pályafutását azonban félbeszakította az első világháború. Tagja lett annak a tanácsnak, mely a közeledő béketárgyalásokra felkészítette a magyar delegációt. Bonkálót a ruszin kérdéssel összefüggő anyagok összeállításával bízták meg.

A későbbiekben pályafutását gátolta a fennálló hatalom. Kun Béla kommunista rendszere monarchistának tartotta, ezért nem engedélyezte ruszin tanulmányainak közreadását. Horthy rezsimje szerint kommunistának számított, ezért meneszteni akarták az egyetemről. Előbb csökkentették az óráit, majd 1924-ben megszüntették a ruszin nyelv és irodalom tanszéket, őt pedig idő előtt nyugdíjazták.

Bonkálót azonban ez nem törte meg. A Budapesti Kereskedelmi Akadémián és egy kereskedelmi szakiskolában orosz levelezést tanított. Rádióműsort vezetett és fordított. Tolsztoj Háború és békéjének fordítása 1928–1929-ben jelent meg.

A második világháború befejezése után az ukrán nyelv és irodalom tanszék professzoraként kezdhette el munkáját. Hamarosan azonban az a vád érte, hogy lekicsinylően beszél a szovjet irodalomról. Ezért előbb felfüggesztették, majd 70. születésnapján nyugdíjazták. 1959. november 3-án hunyt el Budapesten.

Farkas Sándor operaénekes

A Huszti járásban, Keselymezőn született 1888. március 25-én.

A budapesti Zeneművészeti Főiskolán, majd Milánóban tanult. Tanulmányai befejezése után előbb a budapesti Operaház ösztöndíjasa lett, majd 1912-ben a Kolozsvári Színház szerződtette. 1917-től a Magyar Királyi Operaház tagja. A zsidótörvények idején az OMIKE Művészakció keretében szerepelhetett csak. Az operairodalom majd minden bariton szerepét énekelte. Kiváló színészi képessége növelte sikereit. 1954-ben vonult vissza. A Magyar Rádió gyakori szereplője volt.

Budapesten hunyt el 1970. június 17-én.

Sztojka Sándor görögkatolikus püspök

1890. október 16-án látta meg a napvilágot Ugocsa vármegyében, Karácsfalván.

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte el, majd Ungváron folytatta tanulmányait 1901-től. Az érettségit követően két éven át az ungvári görögkatolikus Papnevelő Intézetben, majd Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult teológiát. A diploma megszerzése után Papp Antal munkácsi görögkatolikus püspök a püspöki titkárság levéltárosává, 1916 januárjában szentszéki jegyzővé nevezte ki. 1916. december 17-én szentelték pappá.

1917 januárjától püspöki fogalmazó- és szertartásmester, 1917 decemberétől püspöki titkár lett, 1921-ben pápai káplán és Szentszéki tanácsosi címet kapott. 1930 februárjában székeskáptalani kanonok, márciusában püspökségi irodaigazgató, majd július 26-tól püspöki helynök, 1931 áprilisában káptalani helynök.

Két év múlva, 1932. május 3-án a Szentszék kinevezte a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspökévé. 1932. július 12-én szentelte püspökké Gojdics Pál eperjesi püspök. 11 éven át állt Sztojka Sándor az egyházmegye élén.

Püspöksége első felében Kárpátalja Csehszlovákia fennhatósága alá tartozott. A Munkácsi Egyházmegyéhez tartozó parókiák egy része a határon túlra került. 1938-ban az első bécsi döntés következtében újra Magyarországhoz csatolták Kárpátalját, azonban néhány település ukrajnai részen maradt. Sztojka püspök biztatására több mint 200 ruszin egyházközség kérte, hogy csatolják őket Magyarországhoz. Az egyházmegye vezetője más szempontból is felkarolta a ruszinokat: létrehozta a Kárpátaljai Tudományos Társaságot, illetve elindította a Zorja nevű folyóiratot. Emellett támogatta a vallásos témájú újságok és könyvek kiadását.

Püspöksége alatt 158 papot szentelt fel, 67 új templom épült, illetve több templomot felújítottak. Csaknem minden egyházközségét meglátogatta.

1943. május 31-én hunyt el. 60 évvel később, 2003 szeptemberében Karácsfalván megnyílt az a görögkatolikus líceum, mely a település egykori szülöttje, Sztojka Sándor püspök nevét vette fel.

Balogh Sándor református lelkész

Ung vármegyében, Nagyszelmencen, egy gazdálkodó családban látta meg a napvilágot 1891. január 14-én. Gimnáziumi és teológiai tanulmányait Sárospatakon végezte el. Ezt követően Ungvárra került, ahol 1914–1917 között segédlelkészként szolgált, valamint tábori lelkészként tevékenykedett. Innen előbb Sátoraljaújhelybe, majd Zsolcára került. 1924-ben tért vissza Kárpátaljára, s vállalta el a minaji gyülekezet vezetését. Tizenegy éven át szolgált a településen. Időközben családot alapított, felesége Gönczy Mária volt. 1935-ben elfogadta az eszenyi gyülekezet meghívását, s családjával átköltözött a Tisza-parti faluba. Lelkipásztorkodása mellett ápolta a hagyományokat, sokat foglalkozott a fiatalokkal, I. világháborús emlékművet állíttatott a templom elé.

Noha nem politizált, 1946. október 16-án koholt vádak alapján mégis letartóztatták, s rövid tárgyalás után elítélték. Szovjetellenes propaganda címén öt év börtön, három év szibériai száműzetés és teljes vagyonelkobzás volt a büntetése. Hiába fellebbezett a döntés ellen, a másodfokú bíróság jóváhagyta az első ítéletet. Az Ungváron megtartott tárgyalást követően tíz percre találkozhatott a szeretteivel, akik soha többet nem látták őt.

Az Urál-hegység vidékén egy fakitermelésen dolgozott a mínusz 40–45 Celsius-fokos fagyban. Időről időre írt egy levelet a családjának. Végül már nem tudott egyedül írni, ujjai megfagytak. Halálát is fagyás okozta. A családjának küldött hivatalos értesítés szerint 1948. február 25-én hunyt el a Cses községben felépített lágerben.

A Balogh család később Magyarországon telepedett le. Onnan írt levelet Balogh Sándorné 1990-ben az USZSZK Kárpátontúli Területi Népbíróságához, hogy rehabilitálják a férjét. A vádak alól 1991. december 5-én mentette fel Balogh Sándort Ukrajna Legfelsőbb Ügyészsége. Tiszteletére az eszenyi gyülekezet 1991. szeptember 15-én a templom belső falán a KMKSZ és a Kárpátaljai Református Egyház támogatásával emléktáblát helyezett el.

Radó Sándor színművész

Rahón látta meg a napvilágot 1891. május 3-án. Színészi pályafutását Feld Zsigmond gyermekszínházában kezdte, majd az Országos Színészegyesület színiiskolájában tanult. 1908-ban, 17 évesen lépett először színpadra Krémer Sándor társulatában. Pályafutása alatt számos társulatnál megfordult: a budapesti Trocadero mulató, a Ferenczy, a Pesti, a Muskátli, a Fővárosi, a Bonbonnière, az EMKE, az Új Trocadero, a Faun, a Pesti, a Papagáj, az Apolló Kabaré. Élete során több színháznak is tagja volt, ezek: az Andrássy úti, a Fővárosi Operett, a Fővárosi Művész Színház, a New York Kabaré, a Komédia és a Kamara Varieté.

Főként filmszkeccsek, könnyed vígjátékok főszereplője volt. Komikus kupléival, fanyar humorú epizódalakításaival lett népszerű.

Filmjei: Bolond Istók, Lesz maga juszt is az enyém, A csodadoktor, Mit mondott az Alibaba?, Filléres gyors, Vica, a vadevezős, Iza néni, Rákóczi induló, Rotschild leánya, Forog az idegen, Úrilány szobát keres.

Könyvet is írt: Tessék nevetni! című műve 1942-ben jelent meg Budapesten.

Radó Sándort zsidó származása miatt számos támadás érte. 1940-től már csupán az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület Művészakció keretében engedték játszani. A nyilasok 1944-ben bebörtönözték. 1944 decemberében a börtönben úgy megverte az egyik őr, hogy belehalt a sérüléseibe.

Mohy Sándor festőművész

Dercenben született 1902. március 23-én. 1910-től a családja Szatmáron lakott, elemi és középiskolai tanulmányait ott végezte.

Tehetségét a szatmári festőművész, Litteczky Endre fedezte fel, tőle sajátította el az olajfestés technikáját. Megismerkedett Papp Auréllal is, aki rövidesen nyilvánossághoz juttatta. Nagy hatással volt rá Thorma János, Ziffer Sándor és Ferenczy Károly festészete. 1929-ben a Kolozsvári Képzőművészeti Iskolában rajztanári oklevelet szerzett. 1929-ben részt vett a bukaresti Hivatalos Szalon tárlatán. 1931-től óraadó tanár volt a Szatmári Református Gimnáziumban. 1933-ban festőiskolát nyitott Szatmáron. 1937-ben Désre költözött, az Andrei Mureșianu Líceum tanára lett. Itt változtatta meg a nevét Muhi Sándorról Mohy Sándorra. Désen festészeti szabadiskolát szervezett, egyéni kiállítást rendezett. 1941-től a Barabás Miklós Céh tagja lett. 1949–1970 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti tanszékén tanított, 1967-től a főiskola prorektora lett. 1977-ben a bukaresti Dallas Teremben rendezték meg gyűjteményes kiállítását, amelyet még a következő városokban mutattak be: Bákó, Iași, Roman, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Marosvásárhely. Ebben az évben jelent meg a Meridiane Könyvkiadónál Neogiță Lăptoiu Mohy-kismonográfiája. 1981-ben jelent meg a Dacia Könyvkiadónál Műhelynaplója, amely válogatott írásait tartalmazza a családról, fiatalkori emlékekről, barátokról, festőtársakról, a művészetről. Majdnem száz évet élt, az utolsó hetekig, hónapokig festett. 1999-ben Kolozsvár díszpolgára lett. 2001. augusztus 11-én hunyt el.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma