Kárpátalja anno: Janka Sándor író, lapszerkesztő, református lelkipásztor

„A vidéki hírlapirodalomnak alig van az országban kitartóbb és lelkesebb művelője, mint Janka Sándor, ki az ország északkeleti részében, a történeti érdekességekben bővelkedő Beregvármegyében már huszonnyolczadik éve hintegeti a műveltség áldásos magvait.” E sorok a Bereg hetilap 1901. január 1-jei számában jelentek meg, melyben a lap alapítóját, Janka Sándort méltatják.

A lapszerkesztő, író a Bereg vármegyei Beregsomban látta meg a napvilágot 1847. március 16-án. Édesapja volt a község református lelkipásztora. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon végezte, majd ugyanitt tanult református teológiát is. Ezt követően a helyi református főgimnázium segédtanára lett, majd a beregszászi református algimnáziumban tanított. 1871-ben Debrecenben tette le a lelkészi vizsgát.

Emellett íróként is tevékenykedett. Több könyvet írt, az egyiket Öt elbeszélés, a másikat Vértanú és szent címmel adták ki. Cikkei s költeményei jelentek meg (többnyire álnevek alatt vagy névtelenül) a Kikelet című albumban (1862.), a Fővárosi lapokban, a Prot. Egyh. és Isk. Lapban, a Nefelejtsben, a Családi Körben, a Pesti Naplóban, a Budapesti Hirlapban, a Beregben és a Beregmegyei Tanügyben. Összesen körülbelül ezer cikket írt.

1874. január 1-jén indította el a Bereg című hetilapot, melynek 1914-ig főszerkesztője is volt. Lelkészi, lapszerkesztői munkája mellett Janka Sándor látta el több éven át Beregszászban az anyakönyvvezetői teendőket is.

„Mindemellett szerény ember maradt, nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett a városban. Sokat tett a történelmi múlt emlékeinek gyűjtése terén, múzeumot szeretett volna nyitni Beregszászban, de az ehhez szükséges anyagi fedezetet sajnos nem tudta előteremteni. Sok értékes történelmi jelentőségű tárgyat mentett meg az enyészettől, többek között barátai segítségével megvette Pudpolócon II. Rákóczi Ferenc íróasztalát, majd a Sárospataki Múzeumnak ajándékozta azt. Ma is az ottani Rákóczi-múzeum egyik legbecsesebb tárgyaként tartják számon” – írja róla Csanádi György beregszászi helytörténész.

További érdeme volt, hogy elsőként kezdeményezte Kárpátalján az 1896-os millenniumi ünnepségek megtartását. Még 1889-ben indítványt nyújtott be a Bereg vármegyei közgyűlésnek, melyben szorgalmazta, hogy méltóan emlékezzenek meg a honfoglalás 1000. évfordulójáról: „Mi, magyarok, akik keletről jöttünk és ezer évvel ezelőtt érkeztünk erre a gazdag földre, hogy megalakítsuk azon államunkat, mélységesen érdekeltek vagyunk abban, hogy szentül megőrizzük e nagy eseménynek emlékét, kellőképpen megünnepeljük az ezeréves évfordulót, mindazokat a nevezetes eseményeket, melyek a magyarok honfoglalásával kapcsolatosak.”

Ugyanekkor a Bereg hetilapban is írt az ügy érdekében, melyet végül siker koronázott, hiszen Kárpátalja-szerte ünnepségek sorozata vette kezdetét 1896-ban.

Janka Sándor 1914. augusztus 28-án hunyt el Beregszászban. A Bajza utca (ma: Linner Bertalan utca) 5. sz. alatti házából kísérték utolsó útjára, a beregszászi temetőbe. Sírjánál Mizsák Péter, beregsomi református lelkész így búcsúztatta: „Mint polgár, hazájának méltó fia volt, mint tanár, nemcsak a tudomány alapjaira tanította a fiatalokat, hanem emberszeretetre is, mint újságíró, mindig az igazat és csakis az igazat írta.”

1996. november 29-én a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség emléktáblát avatott Janka Sándor házának falán.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma