Kárpátalja anno: március 15-re

Szerző: | 2018.03.15., 10:31 | Kárpátalja anno

Volóci táj (dr. Peitler Gyula felvétele)

Bilák Tarján Szidor A magyar—ruszin márciusi szabadságünnepekre című versével köszönti a Kárpátalja anno rovat a márciusi ifjakat és az 1848/49-es szabadságharc kezdetének évfordulóját. A költemény a Görög katolikus Szemle 1939. április 16-i számában jelent meg.

 

Ázsia pusztái búcsúznak Árpádtól,

Legendás Magornak büszke hős fajától,

őshaza vitéze, a magyar, útra kel,

Hogy örökét felkeresse s foglalja el.

 

Daliás férfiak, asszonyok, gyermekek,

Aggok is mind, együtt, új honért epednek,

Új haza, új élet vár rájuk odaát,

Rajta hát, messze van még a zöld, nagy

Kárpát.

 

Kievhez érkeznek, útjuk itt megakadt,

Kárpáti hegyláncra óriás hó szakadt,

Őseink látják, hogy tovább nem mehetnek,

Így Kiev uránál vendégként telelnek.

 

Tavasz lön, dicső nagy őseink tavasza…

Amit, míg él magyar, nem feled el soha,

Most indult el Árpád Kárpátok bércének,

Hogy hazát szerezzen lovagi népének.

 

Kievnek hercege ismeri Kárpátot,

Ősvadont, hol fejsze még sohasem vágott,

Utásznak felajánl többezer hű rutént,

Ők vágnak szűz hegyen utat és bő ösvényt.

 

Átjutva Kárpáton, mindjárt ott a szélén

Munkácson, Ungváron, szép hazánk szép

élén.

Ujjongás vert tanyát, áldomást rendeztek

Magyarok, rutének örömtől repestek.

 

Fut Zalán, Szvatopluk Árpád hős karjától,

Honszerző őseink nyilától, kardjától,

Segítő társaik: velők jött rutének,

Kiknek utódai még most is itt élnek.

 

Nagy Lajos korában még többen bejöttek,

Hosszú sok századon itt, velünk küzdöttek.

Fegyverrel, ha kellett fejszével, badarral,

Rég s most is egyek ők a testvér magyarral.

 

Istenünk, Hadurunk fenn a magasságban,

Rákóczi hű népe idegen rabságban,

Hallgasd meg bús rutén könyörgő imáját

Add vissza neki, oh szép magyar hazáját!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This