Kárpátalja anno: Nevetlenfalu

Nevetlenfalu (Gyakovo) község Kárpátalja déli részén, a Nagyszőlősi járásban, Ukrajna területén.
Nevetlenfalu az Avas-hegység nyugati lábánál Batár és Akli települések között terül el, Nagyszőlőstől 23 km-re az ukrán-román határ mentén. Északról a Batár folyó szegélyezi. Egy 124 méter tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő, viszonylag sík területen fekszik, amely délnyugat irányba enyhén lejt. A társközségébe tartozó Aklihegy érinti az Avas-hegység nyugati lejtőit.
Területe már az Árpád-házi királyok idején benépesült. A tatárjárások idején a falut többször felégették, elpusztították.
Az első írásos említése 1380-ból való Gyakfalva néven, de a falu nevet viselő Gyakfalvy család már a század derekán (1360) is szerepel, mikor a Sásváryak a Gyakfalvyaknak engedik át a Gyakfalvával szomszédos, s a család által hamar elvesztett szántóföldeket. A Batár folyó mocsaras környékére települt falu kisnemesi szerkezetű. A település kezdettől fogva szín magyar, és a XVI-XVIII. sz. új birtokvásárlói sem változtattak rajta. A XVIII. sz. második felében, amikor 1755-ben visszaszerzik a római katolikusok a templomot a reformátusoktól, még inkább felgyorsul a jobbágyság kicserélődése, de ez a lakosság összetételében nemzetségileg és nyelvileg nem idézett elő változást.
A falu csak 1619-ben fordul elő Nevetlenfalu néven, amelyet véglegesen csak a XVIII. sz. második felében fogadnak el hivatalosként, addig felváltva használják hol a régi, hol az új nevét.[1]
A kistelepülés közelében állt egykor a virágvár elnevezésű földvár is.
Ez a személynévként is alkalmazott magyar „deák, tanult ember, írnok” a deák főnévnek és a birtokos személyraggal ellátott falu főnévnek az összetétele. Az előtagba azonban idővel a gyak „szúr, döf, közösül” igét értették bele (a XV. századtól), s az illetlennek tartott Gyakfalva helyett – valamikor 1619 után – a Nevetlenfalu névalakot kezdték használni, ami helytelen. Hiszen a legkorábbi, legmagyarabb neve a Deákfalva (1384), amelynek a helyreállítása a cél a mai értelmiségnek.
A helyi legenda szerint egyszer egy parasztlány egy arra lovagoló kapitánynak nem merte megmondani, hogy hol lakik, ugyanis szégyellte kimondani a falu nevét. Gondolt egyet, és azt felelte, hogy nincs annak a falunak neve, amelyben ő lakik. A lány felelete tudomására jutott az alispánnak, aki eltörölte a falu régi nevét.
Tehát egy évszázadnyi vegyes névhasználat után, a vármegye alispánja 1720. évi határozattal Nevetlenfalu elnevezést rendelt el.
1919-ig Magyarországhoz (Ugocsa vármegye), ezt követően az első bécsi döntésig Csehszlovákiához, 1938-tól 1944-ig ismét Magyarországhoz tartozott. A második világháború alatt határvadász-őrs működött a községben, lakosai közül hatan haltak hősi halált. 1944 őszén a szovjetek 49 férfit hurcoltak el, közülük 13 soha nem tért haza. 1944 és 1991 között a Szovjetunióhoz tartozott. 1991-től a független Ukrajna területéhez tartozik.
A magyar fennhatóság idején körjegyzőségi székhely volt, jelenleg községi tanácsa helyben van, hozzá tartozó társközségei Batár, Aklihegy, Akli (Öregakli) és Aklitanya (Újakli).
1900-ban 503 lakosából 499 magyarnak vallotta magát.
1910-ben 542 magyar lakost írtak össze.
1999-ben 1620 lakosának 80%-a volt magyar.
A 2001-es hivatalos népszámlálási adatok alapján 1632 fő volt az állandó lakossága, amelyből 1401 (85,85%-a) magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
A becslések szerint napjainkra a település elérte az 1750 főt, amelyből több, mint 1500 magyar nemzetiségű.
A vallási hovatartozás tekintetében megoszlik a lakosság a római katolikus, a református és a görögkatolikus egyház között.
2012-től mindhárom felekezetnek saját temploma van.
A falu határában nagy kapacitású teher- és személyforgalmat lebonyolító határátkelőhely működik.
1945-től magyar tannyelvű általános, 1988-tól középiskola működik a településen.
Nevezetességek: A falu középkori eredetű római katolikus temploma mára teljesen átépült. A templom hivatalos megnevezése: Szent Kereszt Felmagasztalása templom.
A plébániát a XIV. században alapították. A hitújítás idején elvész az ősi kistemplommal együtt. A katolikusok a templomot 1744-ben szerzik vissza. A plébániát 1790-ben állítják helyre. Mivel a templom a különféle viszontagságok közepette, kivált pedig az 1880. évi földrengés által szerfölött megrongálódott, újnak az építésébe fogtak, melyet 1903-ban szenteltek fel.
Kiemelkedően értékes, ellenben meglehetősen rossz állapotú orgonáját, mely ma műemlékértékű, a pressburgi Karl Klöckner mester építette 1844-ben; 1984-től pedálos orgona helyettesíti, amelyet 1994-ben elajándékoznak az aklihegyi templomnak, mivel új elektromos orgona veszi át a pedálos helyét, amely a mai napig szolgálatot teszt a gyülekezetnek.
A XIX. századi gótikus stílusú református templom helyére 1910-ben egy új templom épült. A jó arányú, klasszicista jellegű templom egyhajós, a nyolcszög három oldalával záruló apszissal. A nyugati homlokzat felett emelkedő kétszintes, hegyes gúlasisakos tornya háromszög oromzattal kapcsolódik a hajóhoz. A lizénákkal tagolt homlokzatokon lévő ablakok és a nyugati bejárat félköríves záródásúak.
2011-ben felavatták a görögkatolikus templomot.
Forrás: wikipedia.org