Kárpátalja anno: Őszi napsugárban

Szerző: | 2021.09.06., 10:36 | Kárpátalja anno

Kárpátalja, 1938 (Fotó: Facebook)

Álmos Zoltán verse a Görögkatolikus Szemle 1929. szeptember 22-i számában jelent meg. A szerző vidékünkhöz is kötődik, egy ideig Técső bírója volt.

Schloff Zoltán néven látta meg a napvilágot Nyíregyházán 1873. március 1-én. 1890-ben vette fel az Álmos nevet. Gimnáziumi tanulmányait Nyíregyházán és Egerben folytatta, majd Eperjesen és Budapesten tanult jogot. Ezt követően előbb a debreceni törvényszéken dolgozott, majd a técsői járásbíróság elnöke lett. Később nyíregyházi ügyvéd lett. 1927-től haláláig a Hajdúdorogi Egyházmegye és a Székeskáptalan jogtanácsosa volt. Vezető tisztséget töltött be a Magyar Görög Katolikusok Országos Szövetségében, bekapcsolódott az Actio Catholica hajdúdorogi egyházmegyei szervezetének munkájába. Több nyíregyházi lap szerkesztője és munkatársa volt. Tanulmányai és cikkei jelentek meg a nyíregyházi Görögkatolikus Szemlében. 1944. augusztus 17-én hunyt el.

„Szíve gazdag volt, nótás és szelíd: erőssége volt egyháza s a hit. Az igazságot hirdette… Nyíri föld, fogadd be tetemét! Idő-hirdesd az emlékezetét” – mondta róla Radvány Sándor.

Őszi napsugárban

Állok a napfény őszi tüzében.

Nézem a tájat, az esteledőt.

És a tűnő nap szikraözönnel

festi pirosra az őszi mezőt.

Állok a lankán lángbaborultan.

Várom az alkonyt, nagy hallgatagon.

S bontva ezer szint, játszik a napfény

csókja-szerelme a bús avaron.

S futnak a percek a térbe omolva.

Gyöngyszem-esőjük új gyöngyszemet ér.

Nézem a záport. Nézem, amíg csak

újból idővé nem sürved a tér.

S várom az estét bús megadással.

És a tűnő nap — az egyre halad.

Nézem a tájat s hosszúra nyúltan

nőnek az árnyak a völgyben alant.

S bár tüze-fénye szikraözönnel

még tele szórja a lanka-tetőt,

érzem az est halk közeledését

s várom — a véget, a nagy temetőt…

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This