Kárpátalja anno: Rahó szülötte, Radó Sándor színművész

Rahón látta meg a napvilágot 1891. május 3-án Radó Sándor színművész.

Édesapja, a zsidó származású Radó Miksa, édesanyja Sternberg Katalin volt.

Színészi pályafutását Feld Zsigmond gyermekszínházában kezdte, majd az Országos Színészegyesület színiiskolájában tanult.

1908-ban, 17 évesen lépett először színpadra Krémer Sándor társulatában.

1909-ben Szabadkára került, 1910 és 1912 között Nagyváradon, a Bonbonnière Kabaréban szerepelt.

A továbbiakban számos társulatnál megfordult: a budapesti Trocadero mulató (1912–13), a Ferenczy (1912), a Pesti (1913), az Apolló Kabaré (1915), a Muskátli és a Fővárosi (1919), a Bonbonnière (1920–21), az EMKE (1921–23), az Új Trocadero (1922), a Faun és a Pesti (1923), a Papagáj (1924), majd az Apolló Kabaré (1924–25).

Élete során több különböző színháznak volt a tagja, ezek: az Andrássy úti (1925–1933), a Fővárosi Operett (1927–1929, 1930–31), a Fővárosi Művész Színház (1929–30), a New York Kabaré (1930–31), a Komédia (1934-38) és a Kamara Varieté (1940).

Főként filmszkeccsek, könnyed vígjátékok főszereplője volt, már a némafilmkorszakban is. Komikus kupléival, fanyar humorú epizódalakításaival lett népszerű. Gyakran szerepelt a főváros éjszakai szórakozóhelyein (Moulin Rouge, Royal Orfeum, Tabarin).

Filmjei: Bolond Istók (1922), Lesz maga juszt is az enyém (1922), A csodadoktor (1926), Mit mondott az Alibaba? (1928), Filléres gyors (1932), Vica, a vadevezős (1933), Iza néni (1933), Rákóczi induló (1933), Rotschild leánya (1934), Forog az idegen (1936), Úrilány szobát keres (1937).

Könyvet is írt: Tessék nevetni! című műve 1942-ben jelent meg Budapesten.

Magánéletéről keveset tudunk. 1919. július 3-án Budapesten, Terézvárosban házasságot kötött Stern Henrik és Fodor Julianna lányával, Fruzsinával. 1926-ban elváltak. Egy gyermekük születet, Magdolna.

Radónak mesés vagyona volt. Pesten villát tartott fenn és lakást, de külön lakosztályt bérelt a Continentál szállodában is. Szenvedélye volt a szivarozás, de a napi hat szivart lecsökkentette négyre és filozófiát is gyártott hozzá: „Most kell spórolni, mert most keresek jól” – mondta a társaságának.

Radó Sándort zsidó származása miatt számos támadás érte. 1940-től már csupán az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület Művészakció keretében engedték játszani.

A nyilasok 1944-ben bebörtönözték. Előbb Csepelre vitték, ahol még meglátogathatta a volt felesége. Élelmet vitt neki és arra biztatta, hogy szökjön meg.

Radó talán nem mert, így viszont Kecskemétre szállították, ahol a többi fogvatartottal együtt éheztették és naponta ütlegelték. Innen még valahogy kijuttatott egy levelet a feleségének, de utána nem írt többé.

Csak utóbb derült ki, hogy 1944 decemberében az egyik fogva tartója kinézte magának a komikus pulóverét. Elkérte, de Radó nem adta. Válaszul addig ütötték, míg bele nem halt. A kegyetlenségben odáig mentek, hogy azt sem engedték, hogy a többi internált eltemethesse a megölt színészt, csak feküdt a holtteste napokon át a szabadban.

Radó után mesés vagyon maradt hátra, de a lánya fájdalmában úgy döntött, hogy nem kér az örökségből, így a fél villa (a másik fele a volt feleségét illette meg), a lakás és az értékes ingóságok is az államra szálltak.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma