Kárpátalja anno: Russay Gábor Lajos szobránci orvos
Az Ungvár melletti szobránci gyógyfürdő ismert orvosa volt Russay Gábor Lajos, aki több évtizeden át vezette a fürdőt, emellett tb. megyei főorvosként is tevékenykedett.
A helyi újságok gyakran írtak róla, mindig elismerően nyilatkozva szaktudásáról.
Russay Gábor Lajos 1855-ben született Russay Gábor és pásztélyi Kovács Lujza családjában. 1881-ben szerzett orvosdoktori oklevelet Budapesten. Egy évvel később letelepedett Szobráncon, s a helyi fürdőben kezdett el praktizálni.
Családos ember volt. Felesége martonosi Spanyol Mária volt. Négy gyermekük született. Andor, Géza, Gábor és Magda. Gézát 1911-ben Szepes vármegye szolgabírójává választották. Gábort szintén 1911-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter az orvosi egyetemen az I. számú anatómiai intézethez rendes tanársegéddé nevezte ki.
Russay Gábor Lajos az orvosi pályája mellett számos tanulmányt írt: 1902-ben jelentek meg Ungváron A magyar fürdők nemzetgazdasági kérdése és a Szobráncz című munkái. Budapesten adta ki a Ha drágák a magyar fürdők című írását. Az Ung, a Határszéli Újság, a Nyírvidék, a Vasárnapi Újság rendszeresen közölt tőle verses szatírákat és tárcacikkeket. A Magyar Balneologiai Értesítő munkatársa volt és a Magyar Balneologiai Egyesület kongresszusán több ízben tartott sorozatos előadásokat, melyek könyv alakban is megjelentek. Irodalmi munkásságának elismeréseként a Gyöngyössy Irodalmi Társaság a megalakulásakor rendes tagjává választotta.
Russay Gábor Lajos 1917. április 4-én hunyt el Ungváron. A szobránci sírkertben helyezték örök nyugalomra.
Az Ung hetilap is megemlékezett róla:
„Szobránc-fürdőnek nagy munkássága, széles körben ismert s az egész vidék intelligenciája szeretetétől övezett orvosa, dr. Russay Gábor Lajos f. hó 4-én meghalt. A megváltó halál, mely hosszas és nagy szenvedésnek vetett véget, nem jött váratlanul, de azért a hit sokakat meglepett és mélyen lesújtott, akik nagyon szerették a jókedvű és mindig szeretetreméltó »doktor bácsit«. Mert Russay »doktor bácsija« volt a szenvedőknek, akik enyhülést kerestek és találtak a kedves gyógyító fürdőben és azoknak is, akik szórakozni jártak a fürdőtelepre. Russay Gábor Lajos neve ismert volt széles e hazában. Kedvességének híre-neve szétment, s voltak esztendők, amikor az ország minden részéből összegyűlt vendégek zsúfolásig megtöltötték a fürdőtelepet. Egyesek éppen csak azért jelentek meg nyaranként Szobráncon, hogy néhány hetet Russay társaságában töltsenek el. A fürdővendégek szeretete különösen augusztus 25-én, Lajos napján nyilatkozott meg szinte perzselő melegséggel. Ezen nap ünnepe volt a fürdőnek. Társasvacsora, verses és prózai felköszöntő, táncmulatság, emléktárgyak átadása képezték a névnap külső keretét, melyben a szívmeleg dobogása fejezte ki valójában azt a szeretetet, amely az ünnepelt férfiú iránt megnyilatkozott az ünneplők széles rétegében. Könyves Tóth Kálmán, a debreceniek ref. lelkésze, jónevű iró, szerkesztette évről-évre a verses felköszöntőket; egyik versében találóan jellemezte az ünnepelt Russayt. Itt ül velünk derűs arccal szerényen,
A jószivü, nemes emberbarát.
Széleskörű, mélységes tudományod’
Jól ismerik rónán és bérceken,
De amit már ritkán, elvétve látok,
Nagyobb a szívben égő érzelem.
Amazt megszerzi szorgalom, tehetség.
Kedélyt, szivet tanulni nem lehet.
Ilyet jóvoltából oszt a kegyes ég.
Russay a szobránci járásnak volt harminc év óta tiszti orvosa, hivatalos működése körében kifejtett tevékenységéért a vármegyei tb. főorvosi címet kapta. A megboldogultnak irodalmi működése is számottevő. […]”
Russay Gábor és a cigaretta címmel kedves anekdotát közölt az Ung hetilap 1911. szeptember 10-i száma:
„Néhány éve valami baja volt dr. Russay Gábor, az ismert szobránci orvosnak. Miután bajára nézve idegen véleményt is szeretett volna hallani, felment Pestre és az egyik professzorral megvizsgáltatta magát. Nagy óvatosan azonban elhallgatta, hogy ő orvos, hanem csak mint »páciens« jelentkezett.
A tanár alaposan megvizsgálja és végül megkérdezi tőle:
– Szokott cigarettázni?
– Oh igen – és pedig elég erősen.
– Nos önnek mindenekelőtt szigorúan fel kell hagyni a cigarettázással.
Egyéb rendelés után aztán Russay búcsúzik. Másnap éppen orvos-kongresszus volt, melyen úgy a tanár, mint Russay jelen voltak. A kongresszust követő banketten éppen úgy került a sor, hogy ketten egymás mellé kerültek. A professzor, – aki rengeteget rendel – természetesen már nem emlékezett rá. Az utolsó fogás végeztével azután előveszi cigarettatárcáját és szomszédját megkínálja:
– Tessék, rágyújtani kollega úr.
– Bocsánat, hisz éppen tegnap el tetszett tiltani a cigarettától!
Az orvos erre elmosolyodik, megismeri a tegnapi pácienst és biztatóan mondja: – Ja, az más, – tegnap a páciensnek megtiltottam, de ma az orvosnak megengedem.”
Russay orvosként és Ungvár megbecsült polgáraként is szívén viselte honfitársai sorsát. 1911 karácsonyára az ironikus hangvételű Jézuska, mint drágasági pótlék című versében foglalta össze a vármegye lakóinak szegénységét.
Guba-vármegyében – nagy az ínség nálunk,
Nem csoda, hogyha már … bocskorban is járunk:
Megdrágult az élet, – fizetés a régi,
Vármegye szolgája, a legjobban érzi.
Szegény az alispán – éhezik a többi,
A gyomrát az írnok ujságlappal tölti…
Ínség, bocskor, nyomor – annál több az akta,
A kaján irigység asztalodra rakta. –
Rendelem, felhívom … a parancsszó hangzik, –
Drágasági pótlék… álomképnek látszik.
Drága biz a tojás, tiz krajcár a párja,
Szegény feleségem, képeskönyvben látja;
Tyuk néni is büszke, ritkábban szorítja,
Annál többet károg s szóval szaporítja.
Házi ur a házbért csak emeli egyre,
Attól fél a kedves, hogy éhen ne veszne.
Rántott leves járja… zsirozót nem látva,
Szegény ember dolgát a jó isten látja. –
Szegény tisztviselő, – nem jön meg a Jézus,
Levesedbe nem fő … szent estvére tyukhus.
De bezzeg … véderő s létszám emelése
Meglészen – s több adó … nyakadon a prése…
S ha már semmi remény – jó alispán, kérlek, –
Tégy róla … örüljünk … markod fügéjének.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma