Kárpátalja anno: Sztojka Sándor munkácsi püspök nagyböjti szózata

1943 márciusában, a nagyböjt kezdetén Sztojka Sándor munkácsi görögkatolikus püspök ruszin és magyar nyelven főpásztori szózatot intézett papságához és híveihez. Tanítását az egyházmegye valamennyi templomában felolvasták, s a Kárpáti Hiradó március 17-ei száma is közölte azt. Az egyházfő nem tudhatta, hogy ez lesz élete utolsó nagyböjtje. Két hónappal később, 1943. május 31-én elhunyt. Ám tanítása – mely ma is aktuális – fennmaradt.

„Ebben az emberi hullahegyeiről, vérfolyamairól, kimondhatatlan pusztításairól és szenvedéseiről valósággal hírhedt világháború napjaiban feltündöklött a Te kegyelmed, Urunk, feltündöklött a mi lelkünk megvilágítása, íme az alkalmas idő, íme a bűnbánat ideje. Az Úr pedig azt üzeni nekünk Izaiás prófétája által: »Kellemes időben meghallgatlak Téged és az üdvösség napján megsegítek Téged.« Tulajdonképpen tetemrehívás az egész szent Nagyböjt, főleg pedig a Nagypéntek. A régieknél ugyanis szokásban volt az úgynevezett tetemrehívás, és az abban állott, hogyha meggyilkoltak valakit és nem találták meg a gyilkost, az alvadt vérű hulla előtt elvonultatták az egész község és a környék lakóit. Azt várták, hogy a seb feltörik és piros vér buggyan majd ki belőle, ha a gyilkos lép a hulla elé. És mit gondoltok, mi történne, ha a tetemrehívás gondolata igaz lenne és Nagypénteken az egész világ ellépne Krisztus legszentségesebb teste előtt? Az történne, hogy biztosan megindulna Jézus sebeinek vére, bárki állana is közülünk eléje, mert mindnyájan bűnösök vagyunk Krisztus kereszthalálában s ezáltal – bármily súlyosak is e szavak – Istennek gyilkosai vagyunk. S ezért méltán hív föl bennünket az Úr Izaiás prófétája által: »Jöjjetek számadásra!« De – sajnos – nem okultunk a múltból. A jeruzsálemi lakókat is addig figyelmeztette hiába az Úr, hogy végül Jeruzsálemben kő kövön nem maradt. Ébredjünk, már alattunk is sokfelé reng a föld s egy borzalmas világháború pusztításai és szenvedései arra figyelmeztetnek mindnyájunkat, hogy a világmindenség földnek nevezett golyóbisán meg- kondulnak a vész és a halál harangjai. Napjainkban – sajnos – különösen alkalmazhatjuk magunkra az Úr szavait: »Ha bűnbánatot nem tarttok, mindnyájan elvesztek.« Azt üzeni nekünk ma az Úr Izaiás próféta által, hogy »a –szent nagyböjt – kellemes idejében meghallgatlak téged és az üdvösség napján megsegítlek téged«. Kétségtelen, hogy a mai élő emberiségnek még soha nem volt és talán nem is lesz olyan nagy szüksége az Úr által ígért jóságos meghallgatásra és atyai megsegítésre, mint éppen világháborús napjainkban.

És bár az Apostollal mi is így kiálthatunk föl napjainkban: »Ments meg Uram minket, mert elvesztünk!«, mégis egyben reménytkeltően hangzanak felénk magának az Úrnak biztató szavai: »Ne féljetek, én meggyőztem a világot!« De mint mindig a világtörténelem folyamán, Isten megváltó és megmentő segítségének föltételei vannak. Isten végtelen jóságával őrködik fölöttünk és hazánk fölött. De kívánja, hogy a bűnt, gonoszságot és istentelenséget távolítsuk el utainkból. Ezek ugyanis az okai minden rossznak a földön. Ezek közös bölcsőjében született a mai világháború is. Isten föltételei közé tartozik az is, hogy meg kell mindnyájunknak újulnunk, nemcsak földrajzilag, gazdaságilag és szociálisan, hanem elsősorban lelkileg, mert a történelem és a természet romboló csapkodása elől csak az Istenhez való menekülésben és a lelki megváltásban van remény és biztosíték. Tartsuk szem előtt továbbá, hogy a vallás központjában ketten állanak: Isten és az ember. Ha Istenünknek szép templomokat emelünk, embertársainkat is ki kell emelnünk egyidejűleg az állatnak való odúikból. Ha az égi kenyérre igényt tartunk, a földi kenyeret ne merjük elvenni embertársaink elöl. A nagy szociális igazságtalanságok minél előbbi igazságos megoldása a szebb és jobb jövőnek szintén biztosítéka. Gyermeki alázattal köszönjük meg ezen szent napokban az Úr Jézusnak a megváltást, mint üdvösségünk és világtörténelmünk legnagyobb teljesítményű kincsét és titkát. Egyben gyermeki bizalommal kérjük Őt mindnyájan, engedje meg nekünk a közeledő húsvét ünnepén megérni, hogy amikor az ő dicsőséges föltámadásának győzelmes zászlait fogjuk szent templomainkban diadalmasan fölemelni, ugyanakkor a dicsőséges és igazságos békét is ünnepelhesse a szentistváni haza minden hü fia és leánya.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma