Kárpátalja anno: Talaborfalu

A fürdőzni vágyók és horgászok kedvelt települése a Técsőtől néhány kilométerre fekvő Talaborfalu (Tereblja).

A község több száz éves múlttal rendelkezik, 1389-ben említik először az oklevelek. A település vagy a közeli Talabor patakról, vagy egy személynév után kapta a nevét.

Évszázadokon át a helyi sóbányából és faúsztatásból keresték a kenyerüket az ott élők. Mezőgazdasági munkát is végeztek, árpát, rozsot, kukoricát és zabot termesztettek, azonban a termést gyakran tönkretette a tavaszi árvíz, majd az aszályos nyár. Emiatt sokan éheztek, kolera és más betegségek tizedelték a lakosságot, melynek egy része a kivándorlás mellett döntött. A mezőgazdasági munka mellett szabók, cipészek, fazekasok űzték a mesterségüket Talaborfalván.

1891-ben 2099 rutén lakos élt a községben, melynek már abban az időben saját postahivatala és postatakarékpénztára vol. 1910-ben 2540-en laktak a településen, ebből 2336-an ruszin nemzetiségűnek, 165-en németnek vallották magukat.

(Jelenleg 3300 ruszin él a településen.)

A faluban a XX. század elején közel 180 zsidó lakott. 1941 nyarán többségüket keletre deportálták. Mindössze az a két család maradhatott a faluban, amelyben a családfők munkaszolgálatot teljesítettek. Az elhurcolt talaborfalvi zsidókat Kamenyec-Podolszkijnál kivégezték. A két visszamaradt családot pedig 1944 áprilisában a mátészalkai gettóba hurcolták a csendőrök, ahonnan Auschwitz-Birkenauba küldték őket.

A fenti tintarajz Ternyei János „Conscriptio” című munkájában található meg. A könyvben Talaborfalu mellett a többi között Técsőről, Bustyaházáról, Husztról és Izáról is találunk leírásokat és rajzokat.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma