Kárpátalja anno: ugorkaszezon

Ugorka, bizony! Ahogy a régiek mondták.

Lehet kígyó, csemege, félhosszú. Felhasználása rendkívül sokrétű.

Ehetjük nyersen, salátaként, kovászosan, savanyúságként. Csak úgy magában, mert szeretjük, vagy zsíros kenyérrel. Tehetjük húsok mellé, megtölthetjük, de akár levest is főzhetünk belőle. Ha pedig úgy tartja kedvünk, megihatjuk a levét, vagy karikában a szemünkre rakhatjuk.

Az uborka bizony az egyik legrégebben termesztett zöldségünk, mely Indiából került hozzánk.

Az íze mellett azért is érdemes fogyasztani, mert igen gazdag káliumban, foszforban, vasban, kalciumban, nátriumban, szénhidrátokban és A1, B1, B2, B6, C vitaminokban. Egyes kutatások szerint a legtöbb értéke a héjában van, ezért érdemes felhasználás során azt meghagyni.

Az uborka befőzésének szezonja még javában tart. Mindenki más receptre esküszik. Van, aki édesen szereti, más inkább a csípős változatot kedveli. Rakhatunk az uborka mellé az üvegbe babérlevelet, paprikát, tormát, sárgarépát, mustármagot.

Ami nélkülözhetetlen ízesítőszer a befőzésénél, az az ecet. Ma már többféle erősségű kapható belőle az élelmiszerboltokban.

1940-ben a Kárpáti Magyar Hírlap oldalán a Kováts-féle receptet ajánlották a háziasszonyoknak a ropogós és szép zöld színű uborkabefőtt elkészítéséhez.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma