Kárpátalja anno: újévi jóslat
A Bereg c. hetilap 1889. január 6-i számában Benécs Gusztáv verse hosszan ecseteli, mire is számíthatnak az olvasók az új esztendőben.
A tréfás költemény talán még ma is megállja a helyét:
1889-re
Jövendő mondókra rossz idő jár már ma,
A próféták ellen szörnyű nagy a lárma,
Kalendáriumból is kihalt a „100 éves“,
Rossz időt, bajt csak a „köszvény“ s „tyúkszem“ érez.
Tűnnek, tünedeznek a régi virtusok,
Melyekhez elmémmel a múltba szálldosok…
Ma csak az kell, a mi „modern“, „herczig“ s mi „chic”,
Álmok után futnak dőre Bohó Misik.
Azonban én mégis felajzom a lantom,
S a jövő folyását szerte elkurjantom.
Ha jóslásim közül betelik egy-kettő,
Oka, hogy dilettáns vagyok és még kezdő.
Vénebb lesz egy évvel, minden szép lány s asszony,
Okosak ügyesen osztoznak a hasznon.
Ez uj esztendő is sok rosszat és jót hoz.
A „vén kecske“ most is hozzányúl a sóhoz.
Szerelmet biztosan sokan vallanak majd;
S soknak is zudit ez árva fejére bajt.
De hogy ne csalódjék férfi s nő szerelmén,
Tűzbe tenni kezem már ezért nem merném.
Ki nem házasodik ezen hosszú éven,
Annak – bizony mondom – neje nem is lészen.
De ki anyósával összerugja a patkót,
Annak házi csendje mindörökre megholt.
Ha nem lesz ez évben pusztító betegség,
Melyben erő, épség áldozatul essék:
úgy egészségesek lesznek az emberek,
De a doctorokról szólni már nem merek.
Kinek adóssága halomra gyűl szépen,
Nem hiszem, hogy tőkepénzre is szert tészen.
Eladó lány sok lesz, lesz a ki nevelje,
El is kél, kinek lesz mit apritni tejbe.
Ha a kopasz fejű, ravasz diplomaták
Egymásnak becsületszavukat is adák,
Hogy békét akarnak, s nem törnek egymásra,
Ugy nem lesz háború, akárki meglássa.
De azért „soroznak“, s aki majd beválik.
Bizony uniformba bujtatják azt állig.
Ki csámpás és görbe, azt nem rántják elő,
Hanem lesz belőle simplex népfelkelő.
Ha búzában, zabban fagy, eső nem tesz kárt.
Vagy a rozsda, egér, szárazság meg nem árt,
Ha jól munkált földbe vetettél jó magot:
Bő áldást szed össze majdan munkás karod.
Rut filloxerának ha lesz pusztulása,
Bőven terem bor a torra, áldomásra,
Ki nem bírja inni, hamar berúg tőle,
Hátra megyen, pedig elindult előre.
Ki kártyázni fog, nyer, vagy veszt bizonyára.
A „kibicz” is bosszant, hogyha jár a szája.
Ha kiesik messze Húshagyókedd napja:
Hosszú lesz a farsang – mindenki tudhatja.
Mulatságokban hát lesz részünk jó bőven
S ezt szeretni fogja bizonnyal a nőnem.
Női öltönyöknél, – nem csalódom talán –
Kevés a fedezet és sok lesz a hiány.
A csalfa menyecskék magva se vész még ki,
Az ügyes a mézet nem fogja csak nézni!
Ez évben is ural a papucskormány itt-ott,
A férjnek nem muszáj megtudni a titkot.
Csendes lemondással lehet szarvas állat,
Azért a tárcza az asszonynál is állhat…
Ki készpénzzel fizet, az nem él hitelre,
Kinek fel lesz vágva, jól forog a nyelve.
Ki lutrira nem tesz, az pénzt nem is nyerhet,
Szamárra nem tesznek drága, finom nyerget.
De azért a szamárlépcsőn fokról-fokra
Jó protekczióval lehet vinni sokra.
Kéz kezet mos, mondja régóta az ének,
Vigyázzatok erre ifjak és vének,
Ám verebet fogni ne indulj el dobbal,
Kinek szekerén ülsz, azé legyen a dal.
Biztosra vehetjük: több nap lesz, mint kolbász,
Ki tehát igyekszik, ugy intézni dolgát,
Hogy addig nyújtózik, míg ér takarója,
Mi kötelessége, gondosan lerója;
Ki nem lesz örök rab rossz szenvedélyinél,
Az, – sokat teszek rá – biztosan „holtig él“!
Nem kell sokat ez uj évben búsulnia:
Éltében meglesz a kellő harmónia.
Tartós szárazság lesz, ha soká nem esik,
A lump mind megissza összes keresetit,
Sült galamb a szánkba ez idén se repül,
Kozák a baleket megfogja remekül.
Bornak, pálinkának ha felmegy az ára,
Lesz az a korhelyek nagy bosszúságára.
Kedves olvasó e versben az a morál:
Hogy a jó „Beregre“ rögtön prenumerálj!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma