Kárpátalja anno: vers a nevickei várról

Németh Ernő emigráns kanadai magyar jogász, író Nevickei vázlat című költeménye a Kanadai Magyar Kultúrközpont lapjában, a Krónikában jelent meg 1978 januárjában.

Németh Ernő (1903–1987) az 1968-ban megalakult Kanadai Magyar Írók Körének volt a tagja, s egyben a pénztárosa. Verseit a többi között a Katolikus Magyarok Vasárnapja, a Képes Világhiradó, a Tárogató és a New Yorki Magyar Élet oldalain olvashatjuk. Októberi árnyak című verseskötetét 1966-ban adták ki Torontóban.

Nevickei vár tövében

burjánzott a dudva és a gyom,

mint akinek sorsa betelt,

falai közt gulya legelt,

s századokat takart be a rom.

Századok rég tovatűntek,

mert az idő elsuhant vakon,

  – így gondolt a rég-világra

aki a nyomokat járta,

kapaszkodva sziklás utakon.

Oromfalát ledöntötték,

zuhanása kit nyomott agyon?

Sem a kuruc, sem a német,

várakat vívó vitézek

nem járkáltak fent a falakon.

Álmodozva tűnt időkről,

hallgatásba merült a vadon,

csendes lett az uzsoki vár,

kürt nem harsant falainál,

befedte a csöndes unalom.

Ung völgyét a szél sodorta,

őz váltott a vastag avaron,

nem volt vadász, aki bántsa,

tán a levelek hullása

riasztotta s futott szabadon.

Tárogató nem búsult már,

még a szó is csendes lett nagyon…

Aki e sorokat rótta,

az is messze jár azóta,

mint futó őz, süppedő havon.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma