Kárpátalja anno: Zrínyi Ilona, a kurucok anyja

Pap Tibor, a Szilágyi István Kör alelnöke 1905. július 6-án Huszton tartott előadást Zrínyi Ilona emlékezetére.

Beszédét így kezdte:

„Amikor ezen a szentelt földön járunk s feltekintünk ezekre a váromladékokra, melyek nem az enyészetet, de a történelmi dicsőséget hirdetik, – lelkünk visszaszáll a multba s felkeresi a rég letünt idők fényes alakjait. Az emlékezet feltöri a mohos sirokat, feltámasztja azok rég porladó lakóit és kegyelettel áldoz dicső emléküknek.

Az ezer éves magyar történet lapjai tele vannak ilyen fényes alakokkal, azokkal, akik megteremtették a szabad Magyarországot s életükkel és halálukkal szolgálták a magyar szabadság szent ügyét. S végigtekintve rajtuk, valóban elmondhatjuk a költővel: »Nem tudom én, melyik volt szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb! «

A magyar ember méltó büszkeségével s szivemben mélységes kegyelettel gondolok e helyen a kétszáz év előtti magyar szabadságharc történetére, mely itt kezdődött, ezek alatt a bércek alatt, hogy végig zugja szép Magyarországot.”

A továbbiakban a szónok a hős kurucokról, s azok vezéréről, II. Rákóczi Ferenc fejedelemről emlékezik meg. Majd rátér előadása főszereplőjére, Zrínyi Ilonára.

„Egy bájos női alak képe jelenik meg előttem. A legszebb, legnemesebb magyar asszonyé, Zrinyi Ilonáé, a kurucok édes anyjáé. Vajjon vissza jön e ő is szép Magyarországba?”

S az előadó képzeletben máris Munkács várába repítette a hallgatóságot:

„Ott, ahol a szeszélyesen kanyargó Latorca hullámai a beregi Kárpátok utolsó nyulványait is elhagyják, víg csobogással szelve át az előttük fekvő rónaságot, emelkedik egy magános sziklahegyen Munkács vára. Piros tetői, sárgára meszelt falai már messziről barátságosan integetnek az érkező felé, nem is sejtetve azt, hogy e falakról ezer év dicsőséges története tekint le az alatt elterülő rónaságra.

…Az 1687. év egy szép őszi napján egy szépséges asszony áll a munkácsi vár bástyafokán. Gyászruha fedi karcsu termetét, bánatos szép arcán a lelkesedés pírja jelenik meg, amint az előtte elterülő rónaságon végig tekint. Férje török rabságban szenved, a vár alatt Caraffának, az eperjesi hóhérnak zsoldos serege tanyázik. A fejedelmi asszony mellett egy szelid arcu, élénk szemü fiucska áll s átszellemült arccal figyel az édes anya szavaira.

– Látod kicsi fiam, ez a mi drága, szép magyar hazánk, amelyet el akarnak tőlünk venni. De az a vörös zászló ott a vártornyon azt jelenti, hogy mi nem adjuk oda s utolsó csepp vérünkkel is védelmezni fogjuk ezt a helyet, hol először hangzott fel honfoglaló őseink imádsága. …Ez a nő Zrinyi Ilona és kis fia II. Rákóci Ferenc.

A továbbiakban szép szavakban írja le Pap Tibor Zrínyi Ilona személyét, a munkácsi várnál nyújtott hősies cselekedeteit.

Végül rátér az Európa legbátrabb asszonyának tartott Ilona szomorú sorsára.

„A büszke sziklavár árulás útján az ellenség kezébe jut s a hős asszonyt és fiát Bécsbe viszik, német rabságba. Elszakítják az édes anyjától szeretett gyermekét és soha többé nem látja őt viszont. … Megkezdődik a jó édes anya szenvedése is, mi csak ott ér véget messze idegenben, zúgó tenger partján. …Zrinyi Ilona pedig ott alussza csöndes álmát a Fekete tenger partján, dicsőséges férje és még dicsőségesebb fia mellett. Álmodik szépeket rég elmult időkről, magyar szabadságról, édes hazai földről, szerettei dicsőségéről…

És a drága halott boldogító álma ím valóra válik. Két évszázad után megnyilnak a sírok és a magyar nemzet diadallal hozza vissza porladó hőseink szent hamvait. Rákócit Kassára, Tökölyt Késmárkra, édes földbe.

…Hát Zrinyi Ilona? Visszajön-e ő is, avagy ott marad továbbra is, messze idegenben?”

Pap Tibor és oly sok magyar álma 1906. október 29-én teljesült, amikor II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Thököly Imre földi maradványait hazahozták Törökországból. Anya és fia Kassán, a Szent Erzsébet dómban alusszák örök álmukat, míg Thököly Imre csontjait szülőhelyén, Késmárkon helyezték örök nyugalomba.

Marosi Anita
Kárpátalja.ma