Kárpátalja ma: a kárpáti bivaly
Képzeljünk el egy állatot, amely képes helyettesíteni a traktort, a lovat és a tehenet: elhúzza a szekeret, felszántja a kertet, tejet és húst ad, sőt ragaszkodó társsá válik. Ez nem mese, hanem a kárpáti bivaly – egy ősi, szívós fajta, amely mára a kihalás szélére sodródott.
A faj megmentése egy német ökológus, Michel Jacobi nevéhez fűződik, aki felismerte ezen állatok ökológiai és gazdasági értékét. Jacobi immár több mint 17 éve él Kárpátalján, ahol bivalyokat nevel és véd.
A kárpáti bivaly rendkívül erős, intelligens, akár 50 évig is élhet, és gazdáját hűségesen szolgálja. A múltban sok faluban tartották ezeket az állatokat, de az iparosodás és a gazdálkodási szokások változása miatt számuk drasztikusan lecsökkent. Ma körülbelül 250 példány él Kárpátalján, fele Jacobi gondozásában.
A bivalyok egyben a természet őrzői is, hisz csak tiszta környezetben legelnek, ahol nincs műanyaghulladék, így kiválóan jelzik a terület ökológiai állapotát. Legelésükkel pedig segítik a rétek megújulását.
A bivalyokat ma több helyszínen is meg lehet látogatni, többek között Huszt környékén, Herincsén, Nagyszőlős mellett és a Nárciszok völgyében, ahol ökoturisztikai programokkal várják az érdeklődőket (például bivalysajt-kóstoló vagy ismeretterjesztő túra).
A bivaly nem csupán egy ritka állat, hanem élő példája annak, hogyan lehet harmóniában élni a természettel. Megmentésével egy életformát is megőrzünk, ahol ember és természet nem ellenfelek, hanem szövetségesek.