Kopogtató: „Anya, te hős vagy!”
Gyerek: Anya, anya, nagyon fáj!
Anya: Nyugodj meg, kicsim, mindjárt rendben lesz… és készen is vagyunk.
Gyerek: Hűha! Már nem is fáj. Anya, te hős vagy!
Szemtanúja voltam, amikor egy ismerősöm kislánya elesett és felhorzsolta a lábát. Patakokban folyt a könnye és szaladt az édesanyjához, hogy gyógyítsa őt meg. Az anyuka ölbe vette, aztán ellátta sebet. A gyermek arca felderült és mérhetetlen hálával kiáltotta: „Anya, te hős vagy!”
Azt hiszem, ez a kijelentés minden anyuka számára a legtöbbet jelenti.
Egy anya élete nap mint nap kihívásokkal van tele, és a hősi jelző nagyszerűen ábrázolja az anyaság feladatait, mely egyben hivatás és felelősségvállalás is.
Hős az az anya, aki mindennap főz, mos, ott ül a beteg gyermeke ágyánál és gondját viseli éjszakákon át. Hős az az édesanya, aki egyszerre végzi a házimunkát és akár századszorra is válaszol az ilyen kérdésekre, mint: anya, mitől kék az ég? Szeretetet ad és kap. Elfárad, megpihen, erőt gyűjt és tovább megy. Felelősségteljes és kitartó.
Hős az az anya is, aki munkát vállal gyermeke mellett. Talán a szükség így hozta, vagy talán csak dolgozni akar. Versenyt fut az idővel, hogy ott legyen mindenki számára, aki fontos neki. Meg kell állnia a helyét minden szerepben, amit magára osztott.
Hős az az anya, aki egyedül marad a gyermeknevelésben. Akinek egyszerre apának is lennie kell a mindennapokban.
Vannak nők, akik éveken át küzdenek a reménnyel, orvosokkal, csalódásokkal, hogy majd egyszer ők is megtapasztalhassák a szülés csodáját. Hősként néznek szembe az élet kemény megpróbáltatásaival. Néhányuk sorsfordító döntéseket hoz: örökbefogadóvá válik, és őszinte szeretettel neveli legszebb ajándékát. Az elhagyott gyermekek új esélyt kapnak arra, hogy egy valódi családhoz tartozzanak. Gyermekotthonok lakói számára nyílik meg egy új világ azzal, hogy szerető családba kerülnek.
Egyszer egy árva kisfiú odajött hozzám a pedagógiai gyakorlatom során. Megkérdezte, hogy nekem van-e anyukám? Összeszorult a szívem, mikor ránéztem, olyan ártatlan volt a tekintete. Néhány nap múlva csillogó szemekkel futott oda hozzám és újságolta: „Most már engem is szeretni fognak”. Az egyik nevelő elmondta, hogy a kisfiút adoptálják és szerető családba kerül.
Szerte a világban rengeteg gyermek él anya nélkül, árván. Vannak, akik megannyi szenvedésen mennek keresztül, és az anyák napja megünneplése számukra csak elérhetetlen álom. A nevelőszülők és örökbefogadók szeretetének köszönhetően az elérhetetlen álom valósággá válhat.
Emlékezzünk ma a hős anyukákra, akik szeretetükkel, gondviselésükkel és odaadásukkal töltik meg világunkat. Emlékezzünk azokra is, akik már nem lehetnek közöttünk, de számunkra mindig hősök maradnak. Hála és köszönet legyen minden gyermek és „felnőtt gyermek” szívében értük az év minden napján.
Boldog anyák napját kíván minden édesanyának a Kárpátalja.ma szerkesztősége!
Mondik Márta
Kárpátalja.ma