Kopogtató: az ember, akinek imponál Magyarország álláspontja

Már hánapok óta az elfogadott reformnak nevezett új oktatási törvényről szól a fáma. Pontosabban annak ominózus 7. cikkelyéről, mely szerint a jövőben az ország minden tanintézményében 5. osztálytól felfelé minden éven egyre több tantárgy csak és kizárólag az államnyelven oktatható.
Sorra váltják egymást Kárpátalján az állam képviseletében érkező miniszterek. A minap Pavlo Klimkin, Ukrajna külügyminisztere tett munkalátogatást Beregszászban és Ungváron, ahol a helyi magyar kisebbség képviselőivel tárgyalt. A beregszászi találkozón mások mellett részt vett Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora és Csernicskó István, a főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontjának vezetője is. Arra hívták fel a külügyminiszter figyelmét, hogy az ukrán államnak meg kell teremtenie az államnyelv eredményes és hatékony oktatásához szükséges valamennyi feltételt; időt kell hagyni arra, hogy a nyelvoktatás új szemlélete és módszerei eredményt hozzanak; és végül: fenn kell tartani az oktatás nyelvének szabad megválasztásához fűződő jogot.

A beregszászi megbeszélés után indult tovább Ungvárra, ahol a nap végén sajtótájékoztatót adott, melyet a beregszászi gimnazistákkal való találkozásának élményével kezdett: „mikor valaki szuperül beszél ukránul és úgy is tanul, és valakinek a tanára tolmácsolja a kérdéseimet, és ez a valaki egy 11. osztályos diák, nekem ez nagyon fontos”.
Igen! Valljuk be, hogy sajnos sok magyar diák nem tudja az államnyelvet. Elszomorító, hogy a jelenlegi oktatás elhibázott módszertanának betudhatóan nem tanulnak meg ukránul. A legtöbb magyar anyanyelvű polgár viszont megtanult oroszul a szovjet érában. Hát ez meg, hogy is van? Folyamatosan azt vágják a fejünkhöz, hogy rosszak a ZNO-s eredményeink, nem tudunk ukránul… Miért van az, hogy a mostani diákok nem tudják az államnyelvet elsajátítani, de évtizedekkel ezelőtt ilyen probléma nem volt. Miért tudnak szüleink, nagyszüleink oroszul? Akkor is voltak magyar iskolák, és akkor is magyarul tanultak az intézményekben.

A sajtótájékoztatót hallgatva felháborító, hogy a miniszter úr elmondása szerint, nem fosztanak meg minket a megszerzett jogainktól, továbbra is magyarul tanulhatjuk például a biológiát, fizikát, de az olyan tantárgyakat, mint Ukrajna története, illetve a jogtant az államnyelven kell oktatni. Az ígéreteket hallgatva először örültem, hogy végre, végre a jó irányba kezdünk evezni. A politikusok végre kezdik megérteni, hogy a diákok csak is az anyanyelvükön tudják megfelelően elsajátítani a tanagyagokat. Aztán elgondolkoztam, és olyan érzésem támadt, hogy a külügyminiszter illúziókat próbál teremteni a helyi magyar kisebbség tagjaiban. Hónapok óta, áradoznak a törvényhozók, hogy végre elfogadtuk, végre nem lesz több állami finanszírozással megvalósuló orosz nyelvű oktatás. Ha az orosz kisebbséget megfosztják az anyanyelvükön való tanulástól, miért maradna meg a magyar oktatás? Abszurdum!
Tovább hallgatva a miniszter úr beszédét, megemlítette, hogy a minisztérium már belátja, hogy új oldalról kell megközelíteni az oktatást, új tanterv, új tankönyv, stb. szükséges, hogy az elfogadott reformot bevezethessék. Végre kimondta, az Ő hibájuk volt, hogy ezekről a terveikről nem kezdtek el korábban kommunikálni a polgárokkal. Véleménye szerint nem használhatók ugyanazok a megoldások a magyar kisebbség és például a román kisebbség oktatásában. Kijelentette, hogy „ez a mi országunk, ezek a mi polgáraink, ez a mi tervünk, és mi fogjuk megoldani a problémáinkat!” Tudja azt, hogy Magyarország mindig is szívügyének tartotta a nemzetének jólétét és anyanyelvének megvédést, kijelentette: „nekem imponál Magyarország pozíciója!” Elmondta, hogy az államnak szintén nagyon fontos a polgárok érdeke, és csak azért vezetik be az oktatási reformot, hogy mindenki egyenlő legyen, és ebben a tervükben az itt megvalósult találkozói csupán megerősítették őt. Vagyis annak ellenére, hogy két városban is találkozott a helyi kisebbségekkel, melyek próbálták megmagyarázni a reform előrelátható negatív hatásait, illetve az ukrán nyelvoktatás hiányosságait, és azok kiküszöbölését, a továbbiakban is a javaslat bevezetése mellett áll.

Barta József, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke a külügyminiszterrel történt ungvári találkozót követően az MTI-nek elmondta, jó jelnek tartja, hogy két héten belül a második ukrán miniszter látogat Kárpátaljára az új oktatási törvénnyel kapcsolatos kérdések tisztázása végett, amiből látszik, hogy őket is nyugtalanítja a probléma. A baj csak az, hogy ezeknek a látogatásoknak a törvény elfogadása előtt kellett volna megtörténniük, mert abban az esetben valószínűleg nem alakult volna ki a mostani helyzet a kárpátaljai magyarság körében, valamint a feszültség Ukrajna és Magyarország és a vele szomszédos többi ország között – mutatott rá.

A KMKSZ alelnöke ismét rávilágított talán az állam legfőbb problémájára, mely az oktatási reform elfogadása után alakult ki: a szomszédos államokkal való viszonyra. Magyarország mindig kiállt Ukrajna mellett és az utóbbi hónapokban a két ország közötti viszony megromlott. A magyar politikusok már nem tesznek Ukrajna irányába olyan kijelentéseket, mellyel támogatnák az országot az Európai Unióhoz való csatlakozásban, emellett viszont annál aktívabban támogatják a helyi magyar kisebbséget. Magyarországon kívül, más szomszédos országok sem nézik jó szemmel a helyi nemzeti kisebbségek jogainak csökkentését. Románia, Szlovákia és Lengyelország is hangoztatta aggodalmát a reform iránt. Minden külügyminiszternek fontos, hogy országa szomszédai ne forduljanak el tőle. Talán ezért tett ilyen kijelentéseket Pavlo Klimkin, talán ezért fogalmazta meg ígéreteit, hogy a magyar kisebbséget nem fosztják meg nyelvi jogaiktól, és hogy minden helyi kisebbség irányába másként alkalmazzák majd a reformot.
Hogy ez a továbbiakban megvalósul-e az a jövő titka. Az viszont biztos, hogy egy országnak sem jelent pluszpontot, ha sárba tiporja polgárai nemzetiségi jogait és megfosztja őket a szabad választás lehetőségétől.

Tóth Tünde
Kárpátalja.ma