IV. BercsényiFeszt és Honeybeast-koncert Ungváron

Kopogtató: betlehemezni csak ukránul és szépen?

Szerző: | 2021.02.07., 19:30 | Kopogtató

Forrás: Kárpátalja.ma

Nyakunkon a farsang, és úgy látszik, mi sem maradunk ki az országos bulikból. Folytatódik a jogszabályok két lábbal való tiprása sajátos értelmezése, értelmetlen kérdések feltétele és a valódi munka nagy ívű elkerülése. Ugyanakkor újabb elemmel bővült a paletta: a „más nyelvű” sajtótermékekre is rájár a rúd. Heti mérleg Ukrajnában.

Szabad magyarul betlehemezni?

Az abszurd dráma folytatódik: újonnan a kisiskolások magyar nyelvű betlehemese az, ami kiverte egyeseknél a biztosítékot. Hangsúlyozom –  kisiskolások karácsonyi köszöntőjéről van szó, nem a nyilasok indulójáról. Egy lembergi hazafi atyafi viszont úgy érezte, itt bizony sérül az ukrán nyelv, és mit képzel a megye, hogy ezt csak úgy hagyja. Hiszen az államnyelvi törvény 12. cikke kimondja…

Bevallom, nem vagyok jogtudós, csak egy mezei újságíró, de azt tudom, hogy vannak jogaink, melyek – egyenrangú állampolgárokként – minket is megilletnek. És az, hogy az iskolákban a magyar gyerekek magyar nyelven köszöntik Krisztusunk születését, nem államellenes bűn. Egy egészséges közegben, ahol európai emberek és kultúrák élnek együtt, nem vetődhetnének fel hasonló problémák.

Ahol könyveket égetnek…

Sovány vigasz, de nem rózsásabb a helyzet bent sem: három tv-csatornának húzták le a rolóját, mert nem bégettek abból a bizonyos kottából. Hogy erre mégis miért volt szükség, Olekszandr Danyilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára felnyitotta a szemünket: „Netán működhettek volna a második világháború idején fasiszta újságok, rádióállomások Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban? Az ilyenek bezárását is a szólásszabadság elleni támadásnak tekintették volna?”

„Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak” – mondta egykor Heine. Nos, könyvet nem égettek (még?), de televíziós csatornákat zárattak, ami – be kell látnunk – szinte ugyanott van. Hahó, jogi aktivisták, ti demokrácia-katonaság, itt bizony szájakat varrnak be!

***

Hát kik vagyunk mi, hogy megkérdőjelezzük a hatalmat? Nem az a baj, hogy huszonévesek – velem egyidősek, szinte gyerekek – öngyilkosok lesznek a lövészárokban, vagy később otthonaikban, mert akik hadba küldik őket, nem törődnek azzal, hogy lelki roncsokat gyártanak. Az sem baj, hogy a lakosság jelentős része teljesen elszegényedett. Hogy a rezsiárak triplájára rúgnak a nyugdíjaknak, fizetéseknek.

De nyilván mi vagyunk eltévedve, Kedves Olvasó. Nem jó helyen keressük az igazságot. Úgyhogy köszönjük meg a lángelméknek, akik nekünk, a tudatlanoknak fényt hoztak a sötétségbe, és megmutatták, hogy az állam legnagyobb problémája az, ha valaki nem az ő szája íze és nyelve szerint beszél.

Amíg viszont mi nem érünk fel a megvilágosodás eme magaslatára, addig adjuk el a kutyánk és a vesénk után a macskánkat a gázszámlára, esetleg ha már tényleg a nyomor legaljára kerülünk, hát kölcsönözzünk egy sírószobát a lengyelektől – de szigorúan csak 24/30-ban, mert helyzet van! Ha mindezt meguntuk, vagy nem jött össze a nirvana, el lehet menni szépen itthonról haza, mert – ezeréves ittlétünk ide vagy oda – mi csak ne ugráljunk a saját földünkön.

Szabó Kata
Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This