Kopogtató: katonabakancsot cserélnék táncos csizmára

Annyi mindent szerveztünk már. Még szépségversenyt is! El tudják képzelni? Szépségversenyt!

Kiállítást, koncertet (pop, rock, punk, komolyzene), hangversenyt, mesterképzéseket, folkkocsmát, olvasótábort, villámcsődületet, konferenciákat, pódiumműsorokat, rendhagyó irodalomórákat, kötetbemutatókat, adventi gyertyagyújtásokat, mese- és versmondó versenyeket, megemlékezéseket, jótékonysági bálokat és vásárokat, irodalmi programokat. Emléktáblákat és szobrokat is avattunk. Lekvárt főztünk, szüreteltünk – szinte minden létező népszokást felelevenítettünk. Viseletkészítő tanfolyamot és szakkörprogramokat hirdettünk. EU-s projekteket valósítottunk és valósítunk meg, kiadványokat készítettünk, színházi projektekben, kutatásokban vettünk részt, millió kézműves és milliárd tájházi programot szerveztünk. Lovasnapokat és fesztivált. Mintegy félszáz fesztivált. Kárpátalja minden szegletében. Most hétvégén lett volna az idei első. Zászlóbontás Beregszászban. Anno utcai táncházzal indult és a város egyik legnagyobb ünnepévé vált. Őrületes tempóban pörgött velünk az idő kereke, aztán…

Pofon csapott a pandémia. Koszorúzásokat szerveztünk Esze Tamás, II. Rákóczi Ferenc, Dobó István, Bercsényi Miklós, Bethlen Gábor emlékére, bízva abban, hogy egy évvel később újra fesztivál keretében idézhetjük meg a történelmi alakjainkat. Terveink – ha távolságtartással, fertőtlenítéssel, sokszor maszk mögött is, de megvalósultak 2021-ben. Váritól Beregszászig hagyományőrzőkkel, néptáncosokkal bejártuk Esze Tamásék útját, KurucFesztre hívogatott a tárogatószó Tiszapéterfalván, Szent István emlékére szobrot avattunk Mezőkaszonyban, búcsút szerveztünk Tiszacsomán, életet vittünk a BercsényiFeszttel az ungvári várba, megidéztük a hős egri várvédőt Szerednyén és hatalmas tömeget mozgattunk meg Huszt főterén.

Reménykedve raktuk össze a 2022-es eseménynaptárunkat. A megyeszékhelyen ünnepeltük a magyar kultúra napját, februárban még megidéztük a szerelmes Balassit, aztán történt, ami történt. A rendezvénysátrak a helyükön maradnak, mi pedig megrendeljük a koszorúkat. Kimegyünk a helyszínekre, hisz kötelességünk az emlékezés, de elmarad az ünnep. Az IGEN érzés, az elégedett tekintetekből áradó pozitív visszacsatolás, amelyekből éveken át töltekeztünk.

Ugyanakkor nem állt meg az élet. Versmondó versenyt hirdettünk a nehéz körülmények ellenére itthon maradt fiataloknak. Menedzserképzést indítottunk, több száz – a háború elől menekült és helyi – gyermeknek szervezünk kézműves foglalkozásokat és tájházi programot. Csapatunk – ki itthonról, ki a határ túloldaláról – igyekszik híreket vinni az Önök életébe és ezzel párhuzamosan a főállásunkban (mert az is van) is helyt kell állnunk. Egyszóval nem panaszkodhatunk unalomra a háborús hetekben, hónapokban sem. De elmondhatatlanul hiányoznak a nagyrendezvények. A különböző helyszíneken szívünkhöz nőtt közösségünk, a partnereink. Még a hajnali indulás, a sátorállítás és a hullafáradtság is. Nem tehetünk mást, csak bizakodhatunk abban, hogy a légvédelmi sziréna hangját előbb utóbb újra tárogatószó, népzene, a katonabakancsokat pedig táncos csizmák váltják fel és újra ismerős arcokkal telnek meg a mindennapok.

Pallagi Marianna,

a Pro Cultura Subcarpathica igazgatója,

a Kárpátalja.ma főszerkesztője