Kopogtató: kié az ország, a hatalom és a dicsőség?

Hétfő reggel különös faldekorációkat fedezhetett fel a helyi lakosság Szürtében. Sajnos nem a szerelmes fiatalok Valentin-napi üzeneteit tartalmazták ezek a falra fújt írások, és nem is Bálint napra kívántak boldog névnapot, de még csak a felebaráti szeretet sem fűthette azokat, akik több helyre is felfújták szívük baját.

A kéretlen üzenetben – ami az ukrán himnusz egy rövid részét idézi – az állt, hogy a szülőföldünkön senki nem fog rajtunk uralkodni.

Az eset kapcsán többször is végighallgattam a helyi református lelkész, Kótyuk Zsolt áhítatát, aki az egyik megrongált fal mellett prédikált higgadtan és bölcsen. Összehasonlította a fenyegetésnek szánt falfirkákat a Miatyánk befejezésével. Belegondoltam a helyzetbe: újra kővel dobnak minket, és mi újra kenyérrel viszonozzuk.

Vandalizmus volt ez. Nem beszélve arról, hogy tettükkel az állami himnuszt is ledegradálták, megbecstelenítették. Vajon az elkövetők tudják-e – ahogy azt a lelkészúr is kiemelte –, hogy a földi hatalmak csak pillanatig tartanak? Hiszen a hatalom minden ország és minden ember felett – még Ukrajna és a kárpátaljai magyarság felett is – egyedül Istené. A vezetőknek pedig egyszer el kell számolniuk a tetteikkel: a jókkal és a rosszakkal egyaránt. Semmi sem marad következmény nélkül.

Végiggondoltam a viszonylag rövidnek mondható eddigi életemet, amit ebben az országban leéltem. Felidéztem azokat a cirka egy évszázad alatti történelmi eseményeket, amelyeket én már csak történelemként ismertem meg. Bárhogy is nézem, akik eddig el akartak valakit nyomni, végül ők maguk kerültek elnyomás alá. Ahogyan a kommunisták gúnyt űztek a keresztényekből, mondván, hogy a templomok csak múzeumok lesznek, amelyekben mutatóba marad csupán a keresztéynségből. Mára mégis a kommunista rezsim maradványai kerültek múzeumba.

Mi itthon vagyunk. Kárpátalja a hazánk. Nekünk, kárpátaljaiaknak – ukránoknak, magyaroknak, ruszinoknak… –, keresztyéneknek nem szabad felülnünk a gyűlöletvonatra, bárhogy is uszítanak minket, bárhogyan váltakoznak a földi hatalmak a fejünk felett. 

Szabó Kata
Kárpátalja.ma