Kopogtató: összevisszatartozás

Nem vagyok vírusszakértő, de kapásból elküldöm melegebb éghajlatra a virológusokat. Utoljára az érettségi bankett szervezésében vettem részt, de letarolnék a szakmában mindenkit, ha egy szervezői kártyát tűznék a mellkasomra. Nem vagyok újságíró sem, de álmomban jobbat írok a slendrián fércmunkáknál, amiket a mai lapokban, portáloknál újságcikknek mernek nevezni. Persze, ha van némi hasznom a firkászokból, akkor nem tagadom meg őket. De attól még fényévekkel többet érek tőlük. Még úgy is, hogy nem teljesen tudjuk, ki áll becses személyem mögött.

Nem vagyok egy őszinte gyerek, az tény. Erre megvan a megfelelő magyarázatom. Mert anyám nem szeretett, mert túlszeretett, mert elhagyott, vagy az apám lépett le, mert bántalmazott. Mert ugyan mellettem voltak a szülők, de túl magas elvárásokat támasztottak. Mert a húgomat jobban szerették. Vagy a munkájukat. Végül is… én csak áldozat vagyok. Adjatok pénzt, paripát, fegyvert. Leginkább pénzt! Kell a muníció, hogy kitörjek az áldozat szerepéből. De csak annyira, hogy ha bántanak, pajzsként tartsam magam előtt a sérelmeimet.

Sokszor nem teljesítek úgy, ahogy azt elvárnám magamtól, vagy elvárja a környezet. Mit teszek? Belerúgok a másikba. Nem azt keresem, hogy én miben lehetek jobb, hogyan fejlődhetnék, mivel erősíthetem a közösségemet. Mert akkor szembe kellene nézni önmagammal. Amihez gyáva vagyok. És egyébként is jó buli másoknak nekimenni. Persze nem frontálisan. Egyenesben senkivel nem konfrontálódunk. Csak úgy, sunyimód. De azért értsen, értsenek a szóból. Még akkor is, ha nem derült ki, hogy ki is vagyok én.

Ki vagyok én a negatív aurám lehámozását követően? Ki vagyok én, ha épp nem rugdosok? Ki vagyok én, ha a kárörvendés helyett a saját életem élem, magamon dolgozom, vagy a közösségemért munkálkodom? Ki vagyok én a titulusaim nélkül? A párttagságom, a múltam, a jövőm, a rokonaim, a csókosaim, az autóm, a diplomáim nélkül? Tényleg több lehetek attól, ha másokat rossz színben tüntetek fel? És vajon kővé dermednék, ha rámosolygok egy szembejövőre, és nem a pokolba kívánom, hanem őszintén örülök neki?

Tovább görgethetném a kérdéscunamit, hogy közelebb kerüljek a nagy talányhoz, de közben az idővonalat is görgettem és ámulok, hogy már millió helyen fel van díszítve a karácsonyfa. Nekem még az adventi koszorúm sem készült el teljesen, pedig ma kell meggyújtani az első gyertyát. Mit is jelképez? Boldogság? Szeretet? Mindegy, kiguglizom. Szükség lesz rá az instagramon. Mert ugye: #elsőgyertya #advent #áldottvárakozást #világbékétmindenkinek.

Pallagi Marianna

Kárpátalja.ma