Magyar feltalálók: Bródy Imre és a wolframizzó

Az emberiség lassan egy évszázada használja a wolframszálas izzólámpát és élvezi annak fényét. Már nem is csodálkozom azon, hogy ennek a találmánynak – mint megannyi más hasznos eszköznek – a létrehozása szintén egy magyar nevéhez köthető.

A legenda szerint a „villanykörte” feltalálása Edison nevéhez fűződik, de ebből aligha igaz valami. Kétségtelen, hogy hosszas kísérletezés után a híres feltaláló és csapata képes volt egy izzót több mint tizenhárom órán át működésre bírni. Továbbá ő szabadalmaztatta a „szénszálas izzólámpa” nevű dolgot 1879-ben, de az még sokban különbözött a későbbi villanykörtétől, mely valójában Bródy Imre nevéhez fűződik (http://magyarnarancs.hu/tudomany/a_villanykorte_tundoklese_es_bukasa_-_feny_az_ejszakaban-71073).

A neves magyar fizikus, kémikus 1891-ben született Gyulán, jómódú ügyvédcsaládban. Középiskoláit Aradon végezte, majd beiratkozott a fővárosi Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-természettan szakára. A diploma megszerzése és rövid tanári munka után Németországba emigrált, ahol a göttingeni egyetemen Max Born munkatársa volt tanársegédi beosztásban. Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében is olvashatjuk, hogy a nyugaton töltött idő gyümölcsöző volt, és nem volt hiány a dicséretekben és elismerésekben. Ám honvágya sokkal nagyobb volt, s a tudós Bródy egy betegség ürügyével visszatért Budapestre.

1923-ban kezdett dolgozni az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumban, ahol kiváló műszaki szakember vált belőle. Szemléletmódja, tisztánlátása és éles logikája vezette el a sikerekig. Rövid időn belül belemélyedt az izzólámpa gyártásába, figyelme kiterjedt annak minden részletére. Szakterülete mégis a lámpaszerkesztés lett. Legnagyobb felfedezése a kriptontöltésű izzólámpa megalkotása volt, vagyis a „normálégőkben” használatos argon-neon gázkeverék helyett egy másik nemesgázt, kriptont (továbbá némi xenont) tartalmazott, mindezt optimalizált alakú burában, amelynek formájáról manapság is a kriptonlámpa jut mindenki eszébe – olvashatjuk az sztnh.gov.hu oldalon. (http://www.sztnh.gov.hu/hu/magyar-feltalalok-es-talalmanyaik/mozgokepek-a-magyar-technika-tortenetebol/pillanatkepek-az-2).

Bródy Imre 1929-ben ismerte fel, hogy a kriptonnak a hővezetési veszteségek csökkenésén túl megvan az a tulajdonsága is, hogy alkalmazásával növelhető a lámpa élettartama. Akkoriban kriptont egyetlen cégtől lehetett vásárolni. Bródy vett is 0,5 litert, és ebből négy izzót készített. Ezek élettartama négyszerese volt az addig készített égőknek.
Ezek után már csak azt kellett megoldani, hogy elérhető áron tudjanak megfelelő mennyiségű kriptont előállítani a további gyártáshoz. Ezt csak évekkel később sikerült megvalósítani.

A találmányt 1936-ban mutatták be a Budapesti Ipari Vásáron. Az égőnek nagy sikere lett. A hírnév külföldre is eljutott, s rövid időn belül a gyár ipari mennyiségben kezdte meg a hozzá szükséges nemezgáz gyártását. Bródy egy munkatársa segítségével alakította ki az égő optimális formáját. S végül a bura méretének csökkentésével jelentős nemesgáz-megtakarítást értek el.
Az egyre nagyobb teret hódító fényforrást ezek után oly mértékben tökéletesítette, hogy az izzók fényereje nagyságrendekkel nagyobb lett.

Bródy sikertörténete a 40-es években tragikus fordulatot vett. A zsidó volta miatti üldözésektől kormányzói mentesség óvta az érdemeire való tekintettel. Azonban nem volt hajlandó megválni családjától, így 1944-ben elfogták, és a mühldorfi lágerben a katonák halálra verték – írja Köteles Viktória.

Az izzók szenzációja lassan véget ér. A mintegy száz éve használt égők folyamatosan háttérbe szorulnak, hogy klímavédelmi és energiatakarékossági okokból átadják helyüket a kissé bonyolultabb társaiknak. Ennek ellenére Bódy eredményei és érdemei mindmáig vitathatatlanok.

Gál Adél
Kárpátalja.ma