Magyar feltalálók: Fleischmann Rudolf és a növénynemesítés

Neves feltalálók között keresgélve igencsak meglepődve olvastam Fleischmann Rudolf nevét, aki főként a kukorica nemesítésével szerezte érdemeit. Meglepő már csak azért is, hiszen azt hinné az ember, hogy a növények esetében nincs szükség újabb találmányra, a természet Isten ajándéka. Az emberben azonban mindig ott uralkodik a vágy, hogy jobbá és fejlettebbé tegye környezetét, akár a természet adta lehetőségeket kihasználva.
Az köztudott, hogy a magyarországi növénynemesítők számtalan olyan fajtával ajándékozták meg a magyar és a nemzetközi szakmát, melyek még ma is alapköveit képezik a klasszikus növénytermesztésnek. Azonban annál kevesebben ismerhetik talán az F-kukoricát, vagy az F-rozst stb. Ezekhez már szakértelem szükséges. Az említett fajták Fleischmann Rudolf nevéhez és tevékenységéhez köthetők, akit a magyarországi növénynemesítés megalapozójának is tartanak.
Neve idegen származásra utal. Nyugat-Csehország németlakta vidékén, Égerben született 1879 novemberében. A fiatal fiú sokat tartózkodott nagyapja gazdaságában, ami minden bizonnyal mély nyomot hagyott életében. Később Bécsben szerzett diplomát kertészeti és szőlészeti szakon. Növénynemesítő munkája azonban csak később indult útjára – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében –, amikor kinevezték az Újvidék déli részén fekvő rumai uradalom intézőjének. Rumai tartózkodásának meghatározó szerepe volt a későbbi életpályája alakulása szempontjából. Itt merült el a mezőgazdasági szakirodalom tanulmányozásában, és kezdett érdeklődni az akkor még alig ismert és kevéssé megbecsült növénynemesítés iránt.
Itt kezdte el a „Prairie királynője” néven ismert lófogú kukorica terméshozamának javítását. A kemény munka eredménye meghozta a gyümölcsét. Két évvel később az uradalomban már az általa nemesített vetőmagot vetették, sőt, a gazdaság a vetőmag értékesítésével nem kis haszonra tett szert. Tanulmányozását Ausztriában folytatta, ahol egy növénynemesítő telepen még több tapasztalatra tett szert. Újabb tudással felvértezve visszatért és Rumán folytatta tevékenységét. Újabb babérokat szeretett volna. Kukoricafajokat gyűjtött össze és összehasonlító kísérleteket végzett a terméshozam vizsgálata céljából.
Munkáját az I. Országos Kukoricakiállításon aranyéremmel tüntették ki. A szakmai elismerést a minőségi kukorica nemesítésével és fajtakísérleteivel érdemelte ki. Ő vezette be Magyarországon a családfán alapuló szelekciót is, s több évtizeden keresztül vezette a kukoricatörzsek családfáit. Az általa nemesített „F lófogú” kukoricafajta 1923-ban állami elismerést kapott.
1918-től egy növénynemesítő telepet vezetett Kompolton, ahol megsokszorozott energiával folytatta munkáját. S itt már nemcsak kukorica, hanem búzanemesítéssel is foglalkozott. A géntartalékok begyűjtésével majd egy évszázaddal megelőzte a mai korszerű génbankmozgalom elméletét és gyakorlatát. A búza és a kukorica mellett a kender is érdekelte. Az Újvidéken kiadott Poljoprivredni glasnik című mezőgazdasági szaklapban Flajšman név alatt szerb nyelven jelentek meg publikációi a kender nemesítéséről és a kendermag termesztésének új módszeréről.
De sorolhatnánk még azokat a fajtákat, melyeket Fleischmann fejlesztett ki. Ezek közé tartozik az F-rozs, mely sokkal korábban ért, mint fajtársai. Nevéhez fűződik még az F-zab, amely az Alföldön adott jó termést. Emellett rengeteg növényfajon végzett nemesítési kísérletet. Foglalkozott a lucerna, a baltacim, a tarajos búzafű, a réti perje, a réti csenkesz stb. nemesítésével is. Legszívesebben mégis a kukorica nemesítésével foglalkozott.
A nemesített növényfajták, a tudományos írásai, egykori munkahelye mind-mind a tudós halhatatlanságának zálogai. Emlékét őrzi emellett a mai Kompolti Kutatóintézet parkjában emlékére állított szobor, valamint a vidékfejlesztési miniszter által a növénynemesítői szakma legkiválóbbjainak évente augusztus 20-án adományozott Fleischmann Rudolf-díj.

Gál Adél
Kárpátalja.ma